Frankper, 1926. május-október
1926-05-08 [1190]
Elnök: Mikor kitapasztalta hogy Schulze mit tud, kinek referált? * Gero: Referáltam Teleki kegyelmes urnák és Windischgratz hercegnek, Schulzenak. eddigi munkái olyan előmunkálatok voltak, amelyek tulajdonkénen nem sokat jelentenek. Nagyon értékes adatokat adott a munka végrehajtásához, de voltaképen lényeges dolgot Schulze nem csinált néhány kiserleten kiviil. Ahhoz, hogy az akciót végre lehessen hajtani, az én technikai szakvéleményem abban csúcsosodott ki, hogy még abban az esetben, ha hivatalosan a Térképészeti Intézet rendelkezésre áll és igy redukálódik is az a horribilis költségvetés, amelyet Schulze ott hagyott, meg akkor isóriási összegekről van sző, hogy ilyen munkát végre lehessen hajtani. Erről referáltam röviden I'eleki kegyelmes urnák. Elnök: Teleki mit válaszolt? Gerő: Akkor nem válaszolt semmit, hanem néhány nap múlva találkoztam véletlenül a kegyelmes úrral az Iparművészeti Múzeumban. Elnök: pn a nyomozás során azt mondotta, hogy ekkor Teleki válaszolt és néhány nét múlva is találkozott vele. . .' Gerő: Eondott valamit, azt mondotta, hogy egyelőre ^várjunk. Elnök: A nyomozás során azt mondta, hogy amikor referált Telekinek, akkor azt mondta, hogy a leghatározottabb formában lebeszélte önt a részvételről, hogy szüntessen meg minden érintkezést Windischgratzzel. Ezt i.ondotta ön a nyomozás során* Gerő: Nagyon felizgatott lelkiállapotban lehettem, de ez nem felel meg a valóságnak. , Elnök: Hát mi történt? Gerő: Néhány hét múlva-az Iparművészeti Múzeumban találkoztam véletlenül Teleki kegyelmes úrral. Elnök: De amikor tájékoztatta r eleki gráfot, hogy hogy áll a . dolog, Teleki mit mondott? Gerő: Megköszönte nekem a szakvéleményt és azt mondotta, hegy egyelőre várjunk. Elnök: Ezután jött a találkozás? Gerő: Ezután jött a találkozás az Iparművészeti Múzeum előcsarnokában, ahol egy idegen ur társaságában jött fel Teleki és en passent annyit mondott nekem, hogy a dolog tárgytalan.
