Frankper, 1926. május-október
1926-05-21 [1190]
/Gál./ • , - -J$M Es Kádosy bűnössége ott vau, amit ő uem ismer fel, nert önmagával szeműén jogosultan elfogult, nom abban amit önmaga ellen vétett, hanem abban Q veszélyeztetésben, amely 'et a nemzetnek jogrendje ellen vetett. Ebben az atmoszférában kell megítélni azt az elhatározást, amely kiváltotta ezt a szomorú ős elitélendő cselekményt, es epigon utódok szálljanak magukba és tekintsenek halott héroszainkra, akik Európában vezettek bennünket. Amikor Uadosy a maga lelkületében igazolva látta magát, a törvény . előtt a vád alól nem nyerhet igazolást. Elkeseredetté tehette őt, aki oly dacos, konok mint Koppány vezér, akinek még a kereszténység sem kell, mert 'félti tőle hazáját, de magyar, őrzi, hogy valamit tennie kell, do elvesztette a fonalát annak, hogy mi az, amit a törvényesség jegyében lehet, letért a törvényes útról, ide áll és kéri, hogy' Ítéljenek fölötte.