Frankper, 1926. május-október
1926-05-08 [1190]
május 8. Frankpör- lap, /Kurz/ - x 'M Közöltem ebbeli elhatározásomat Haits vezértanácsnokkal és G-ero altanácsnokkal, s midőn a herceg erről értesült, Geró által arra kéretett, adjak neki alkalmat, hogy érveit előttem kifejthesse, Ezt magamévá tettem és igy jött létre,az a találkozás, amelyen Windischgraetz. Haits, Geró és én vettünk részt. En az értekezleten kifejtettem azokat az indokokat, amelyek arra késztettek, hogy beszüntessem az akciót. Mi bt mar mttsí'elév után nem tudnék visszaemlékezni az összes'elhangzott ervekre, és írnokokra azt azonban határozottan tudom, Windischgraetz kijelentette, hogy a kormányhoz közelálló körök nemcsak szimpátiával kisérik az akciót, hanx: még támogatni is fogják. In^azt mondottam mindezek dacára felettes hatóságom tudta és beleegyezése nélkül nem vagyok hajlandó belemenni és nem vagyok hajlandó megengedni,'úogy az akcióba az int zet helyiségei és egyes alkalmazottai bevonassanak. Felettes hatóságomnak jelentést fogok~tenni. Erre Windischgraetz azzal/érvelt, hogy hivatalosan felettes hatóságom nem vehet erről tudomást, ue ha arra akarok garanciát, hogy feltétlenül megbízható, hazafias és közérdekű célt szolgálok, ha landó velem Nádosy Imréhez menni.' Nádosy nevének hallatára elálltam ebbeli szándékomtól,, s ugy éreztem,^ hogy ezek után már nincs jogom eg3 r ,bár hazafias, &é privát személyek által inditott ügynek minósiteni az akciót," meg voltam győződve arról, hogy ez hatalmas kiterjedésű és országos fontosságú ügy. Windischgraetz érvelését minden tekintetben plauzibilisnek, logikusnak ismertem el és azt mondhattam: "Nem bánom, csináljátok.» Erre odajött hoz? zám Windischgraetz, megrázta a kezemet é,s azt mondotta:"Hát akkor ezt igy veszem." De hivatalosnak nem tekinthettem a dolgot, mert felettes hatóságomtól erről sem ertesitést nem kaptam, sem pedig jelentést nem tettem. A herceget azóta sem láttam, szerepem ezen az összejövetelen -g kezdődött és végződött. Gerő utján ugyan érdeklődtem az.ügy állásáról. .. ~ de még közelébe sem mentem azoknak a helyiségeknek, ahol ahamisitás tór- £j tént, s talán hihetetlennek fog hangzani, hamis frankot még a mai napig ©£ sem láttam. r «•< , ' Még csak^a Térképészeti Intézet alantas tisztviselőinek szere- aj pere szeretnek kitérni. Ezekkel az urakkal négyévig együtt dolgoztam, . nyugodt lelkiismerettel merem mondani, hogy kevés oly emberrel találkoztam,akit annyira megbízható,pontos és tisztességes munkásnak is-~7Cf mertem volna,mint azokat az urakat,akik most a vádlottak padján ülnek, ü