Frankper, 1926. május-október

1926-05-12 [1190]

Auer dr.: Nagyobb kötegekben könnyebben felismerhetők ezek a hamisítványok? Kozol szakérte: Ott, ahol, a bankjegye/t ismerik, külföldön vagy Franciaországban nehéz forgalombahozni, de ahol kevés van forgalomban, ott leuetséges elhelyezni* Auer: Magyarországon lehetséges volt, mert a Pest igazai Takarékpénztárnál és a Tűzhely Banknál nem ismerték fel. Kozol: Meg kell jegyeznem, hogy, aki belföldön elfogad ilyén bankjegyet és nem hasonlít össze,.annak az eljárása felületes. . Dr.G-ál Jenő védő intézett ezután kérdést. Gél: e • y..<íí' .h Azt mondották a szakértő urak, hogy a papir más fogásu és tapintású a hamisítványoknál,mint az eredetieknél. A forgalomban, különösen bankoknál, ahol nagy forgalom van, szokásos-e magát a tapintási érzéket kipróbálni a bankjegy valódi voltánek felismerése végett. Kozol^ Igen. Gál: Tudják a szakértő urak, hogy a forgalombahozás nagyobb menynyiségben volteredetileg tervbe véve» t

Kerdem, hogy nagyobb mennyiségben külföldi banknál könnyebb vagy nehézeb'b lett volna-e az elhelyezés? Petsch szakértő: Kétségtelenül nehezebb,mert ha nagyobb beváltásról van szó, az illető tisztviselő nagyobb óvatosági rendszabályt alkalmaz, tehát sokkal 4-*-jJL alaposabban vizsgálja meg,mintha egy daráéról van szó. Dr.^Sohwetz védő; Arra kérek véleményt, alapos és pontos „.unkát a szortírozásnál végezhetett olyan ember, aki soha. pénzügyi szaiomábanígvolt és aki frankbankjegyet azelőtt nem látott? Elnök: Például, hajlaikus embernek adjuk oda ezeket, megismeri CüX. melyik jó, melyik nem. Van olyan különbség köztük? Kozol szakértő: V

a

n. Elnök: Mennyiben? Kozol: A szinár/nylat/ban van eltérés. Elnök: Szóval laikus ember tud ezekből kiválogatni? Kozol: Igen. t védők egyike: Lehetett volna olyan hamisítványt késziteni, mely a papir dacára alkalmas lett volna? Alkalmas volt a papiros.'a hamisításra? • z Szakért.ők: Nem,