Vörös A. szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 10. 1981. (Budapest, 1981)

FRAGMENTA MINERALOGICA ET PALAEONTOLOGICA 10. 1931 p. 5^ Emlékezés Dr. MAURITZ BÉLÁRA, születésének századik évfordulóján (1881-1971) Tiz évvel ezelőtt, 1971 kora tavaszán, tanítványainak és tisztelőinek végeláthatatlan sora kisérte utolsó útjára Dr. MAURITZ Bélát, az ELTE Ásványtani Tanszékének több évtizeden át vezető professzorát. A nem sokkal később megjelent, emelkedett stílusú nekrológ, alapos részletességgel tudatja mindazt, amit tanítványa, Dr. SZTROKAY Kálmán egyetemi tanár, évtizedekig tartó szoros kapcsolat alapján és szeretettel végzett kutatással elénk tárhatott MAURITZ professzor életéről. Ezek után szinte értelmetlennek látszik Ilyen szándékkal Ismét tollat fogni, hiszen még közülünk is számosan emlékeznek a mindenki által tisztelt és szeretett Idős professzorra. Születésének Bzázadik évfordulóján mégis megtisztelő feladatnak tekintem, hogy életének arról az időszakáról rajzolhatok vázlatos képet, amelyet katedrától és nagyközönségtől távol, utolsó "munkahelyén", a Természettudományi Múzeum Ásvány-Kőzettárában töltött. Szakmaszeretete előrehaladott korával sem csökkent. Túl a nyolcvanon, naponta bejárt az Ásványtár Nemzeti Múzeum-i helyiségeibe, külső Thököly úti lakásáról. Mindenkor pedáns külseje még feltűnőbbé tette tiszteletet parancsoló személyét. Ugyanakkor, a Tár fiatal munkatársainak nyújtott segítsége, alázatos tudományszeretetre vallott. A mikroszkópi meghatározások során vagy a németnyelvű publikációk lektorálása alkalmával úgy éreztük, hogy a széles szakmai körökben megbecsülést, tiszteletet élvező Professzort boldoggá teszi, ha korrigálásai által munkánk pontosabbá, értékesebbé válik. Soha nem szűnt meg az új szakmai eredmények iránti érdeklődése. Végső betegsége előtti időkben, gyenge keze néha már nem birkózott meg a könyvek súlyával, de újra kézbe véve a leejtett könyvet, ismét kereste abban a számára újat. Belefáradva az olvasásba, vagy éppen az olvasottak által felötlött gondolatok nyomán, szívesen emlékezett korábbi eseményekre, elődökre és kortársakra. A nyári mátrafüredi tartózkodásokat és külföldi utakat leszámítva, szinten naponta itt volt a múzeumban, s a számos beszélgetés alkalmával olyan megbecsüléssel nyilatkozott az ásvány-kőzettan nagyjairól, ami tiszteletet keltett bennünk nemcsak a szóbanforgó szakmai elődök, kollégák, hanem egyben MAURITZ professzor iránt is. Nagy élményt jelentett SEMSEY Andorról hallanunk a kortárstól, aki a század elején - az Ásványtár fénykorában - szinte naponta találkozott a nagy mecénással. Külön tanulmányt érdemelne mindaz, amit SEMSEY Andor adományainak tudományfejlesztő hatásáról hallottunk MAURITZ professzor úrtól. Arról, hogy az Ásványtár világhírű gyűjteménye miként lett azzá SEMSEY Andor támogatása által, többet tudtunk meg MAURITZ professzortól, mint minden ezidáig megjelent IrásoB munkákból. Különösen megható volt az a tisztelet, amellyel SEMSEY Andornak éB KRENNER Józsefnek, az Ásványtár akkori Igazgatójának, halálukig tartó barátságáról megemlékezett. Az utolsó hónapokra emlékezve, SZTROKAY professzor tollából származó mondatot Idézem: " megannyiszor megnyilatkozó derüB lelkülete, rendíthetetlen optimizmusa abból a józan elmével leszűrt, higgadt életbölcsességből fakadt, mely átsegítette életútja számos nehéz Időszakán, s nemcsak puritán egyénisége talált benne, s vele megnyugvást és őrizte meg számunkra ily szép életkorig, de bölcs s fegyelmezett eszmevilága mindannyiunknak örök memento is egyben minden hívságos ténykedés margójára.!'