Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

A következőkben a felfedezés sorrendjének megfelelő egymásutánban ismertetjük az egyes lelőhelyeket az eddig meghatározott anyag listájával és összegezésül az eddig feltárt lelőhelyek anyaga rétegtani helyzetének rögzítésére sztratigráfiai táblázatot közlünk. A KRETZOI (1956) által közölt első ősmaradványok PANTO Gábor és KRETZOI Miklós gyűjtéséből származnak. Sajnos, ennek eredeti helyét már nem sikerült megállapítani (KRETZOI szerint a hányóból származtak, PANTO Gábor szóbeli közlése szerint az azóta végbement intenziv kőfejtő munkák által okozott változások miatt helye már nem állapitható meg). KRETZOI - ismereteink akkori állása szerint - a lelőhelyről Pliomys episcopalis-t közölt. Az ujabban - KRETZOI-val közösen revideált faunalista a következő: Clausilia sp. indet Helicigona lapicida (Linné) Fruticicola fruticum (Müller) Diplopoda indet Ophidia indet Rhinolophus cf. hipposideros (Bechst) Myotis sp. indet Glis cf. minor Kowalski Apodemus cf. domináns Kretzoi Promimomys (Polonomys) sp. A Promimomys (Polonomys

) jelenléte egyértelműen bizonyitja, hogy itt ugyanarról a lelőhelyről van szó, melyet később neveztünk el l-esnek. A "2es" lelőhely előbb került napvilágra, mint az "l-es" (uj anyaga), a többi lelőhely számozása azonban a felfedezés sorrendjének megfelelő. Osztramos l-es lelőhely (3., 5., 6., 7. és 16. ábra) A mészkőbánya magasabb, 340 m-es művelési szintjén, a Xl-es bányarészben 20/200 csapásu függőleges, lefelé két ágban elkeskenyedő, teljesen kitöltött hasadékot lehetett tanulmányozni. A korábban kitöltött (fosszilis) barlangnak tartott (KORDOS L. 1971) hasadék falai összetöredezettek, kalcittal impregnált breccsiás jellegűek. Üledékes kitöltése sötétbarna-lilásfekete szinü agyag, ökölnyi hematit görgetegekkel és a wettersteini mészkő éles törmelékével. A lelőhely különböző lelet-fészkeit az 1970-71-es és 1972-es évek folyamán aknáztuk ki. Kérdéses, vajon a látszólag összefüggő, hosszú hasadék minden részében valóban egységes kitöltés volt-e. Mindenesetre a gerinces lelőhely maga egészen kisméretű fészkekre korlátozódott, melyeket a XI. kőfejtőudvar délnyugati részében, a kőfejtés során "meddőként" meghagyott vörösagyag-tömb oldalain találtunk (l/a és 1/c lelőhelyek). Ezenkívül a tömb függőleges folytatásában (a XI-XIIes bányaudvarok északi falán) kb. 40 m-rel lejjebb is találtunk egy kevés anyagot (l/e lelőhely). Az emiitett tömbről a robbantás során leesett nagyobb kövön, ezenkívül egy odatapadt vörös agyag-fészek volt gazdag ősmaradványban (1/b lelőhely). A (felső) X-es bányaudvar délnyugati sarkában talált hasonló színű agyagból is