Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

Mivel a M. gregalis fokozatos átmeneti variációkat tartalmazott a M. arvalis felé, igy megnéztem az arvalis-ok M^-ének sisakvariációit is. Azok között megtaláltam a gregalis formába sorolható 1., 4. és 5. tipust, és még három un. arvaloid variációt, amelyek a következők (2. ábra): I. tipus: tipikus Microtus arvalis sisak, szabályos, szimmetrikus lefutással. II. tipus: Az arvalis sisak két szélső prizmája lefüződött az elülső hurok mély befüződése, sok esetben összeérése miatt. Igy a sisak egy elülső zárt körre és egy hátulsó kettős háromszögre osztódott. III. tipus: Olyan M. arvalis sisak, ahol az elülső hurok lapos és széles, a háromszögek keskenyek és rövidek. A gencsapáti M. gregalis és M. arvalis adatait összehasonlítva más olyan lelőhelyek mintáival, - ahol jelentős mennyiségben mindkét faj előfordult - a következő variációtipus arányokat kaptuk: (3. ábra) Gencsapáti Peskő (felső) Pilisszántói-kőf. Remete-kőf. W L W III. pos ztglaciális "gregaloid" 1. tipus 33, 3% 46, 2% 52, 0% 57, 5% 2. tipus 20, 5 33, 1 22, 0 20, 0 3. tipus 12, 8 6, 2 3,0 4. tipus 27, 0 15, 4 22, 0 2, 5 5. tipus 6,4 2, 3 1,0 20, 0 "arvaloid" 1. tipus 2,0 3,0 3,6 4. tipus 11,0 12,0 3, 6 5. tipus 15,0 13,0 9, 7 4, 0 I. tipus 36, 0 51,0 60, 0 78, 0 II. tipus 24, 0 13,0 13, 4 18, 0 III. tipus 12, 0 8, 0 2,4 Mindkét faj esetében megfigyelhető, hogy a gencsapáti mintában a tipikus morfológiát mutató példányok száma ugyan magasabb az egyes variációk számánál, de még a felét sem érik el az összes variációnak. A fiatalabb faunákban a tipikus formájú példányok száma egyértelműen növekszik, miközben a variációk száma beszűkül és mennyiségük csökken. Tehát a gencsapáti faunában a Microtus gregalis és a Microtus arvalis fajok bár egyértelműen elkülöníthetők, de széles morfológiai átmenet van köztük. A Würm III és posztglaciális faunákban a két faj fogmorfológiai jellegei egyre élesebben szétválnak. Ennek a rendkivül egyértelmű evolúciós jelenségnek a részletes kifejtésére e cikk keretében nincs lehetőség, mindössze két jelentős kérdésre adhatjuk meg a választ: 1) Csak egy Microtus gregalis tipus van a magyarországi Würmben, amely a gencsapáti koponya alapján a Stenocranius alnemzetségbe tartozik. 2) A két faj (M. gregalis és M. arvalis

) Mi-ének sisakvariáció tipus ai alapján az idősebb, szélesebb variációjukból az egyértelmű, specializált, elkülönült alakok fejlődnek ki a Würm végére. Ennek a folyamatnak az ismerete kronológiai jelentőségű.