Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)
Gencsapáti Szovjetunió Microtus (Stenocranius) Stenocranius gregalis gregalis (PALLAS) castaneus KASCH Koponya alaphossza Járomiv szélessége Agykoponya hossza Agykoponya szélessége Orrnyereg szélessége M-M 3 hosszu»ág + 13, 0 mm + 10, 6 mm 23, 8 mm 13,9 mm 2, 65 mm 5,85 mm 23,9 mm 12, 3 mm 12, 4 mm 10,4 mm 2, 8 mm 5, 3 mm KASCSENKO (1901), majd mások is legjellemzőbb bélyegül az arc- és az agykoponyát összekötő orrnyereg feltűnő keskenységét emelik ki. Általában ennek a szélességnek 3,0-3, 3 mm alatt kell lenni a Stenocraniusnál . A gencsapáti példánynál 2,65 mm, az összehasonlító alaknál 2,8 mm, a recens Mikro- tus arvalis oknál ez a méret 3, 1- 3, 5 mm, a Microtus agrestisnél 3, 4- 3, 8 mm között váltakozik. Az orrnyereg keskenységével együttjáró jellegzetesség a nasalis régión kezdődő, majd a koponya közepén végigfutó enyhe taraj is. Sajnos, Gencsapátiból nem került elő a koponyához tartozó alsó állkapocs (és M-^), igy nem volt közvetlen bizonyitási lehetőség annak kijelentésére, hogy az Mi-ek alapján Microtus gregalisnak határozott fajok egyértelműen a Stenocranius alnemzetségbe tartoznak. Ez a kérdés azért is felmerül, mert a M. gregalisok feltűnően széles Mi sisakvariációt mutatnak, s az összehasonlításul használt Ste nocranius gregalis castaneus Mj-e tipikus M. arvalis sisakformáju. Ezért a Microtus gregalisnak határozott Mi-eket öt Variációs tipusba sorolva elkülönítettem. A variációsor tagjainak elkülönitése az alábbiak alapján történt (2. ábra): 1. tipus : tipikus M. gregalis . A sisak egyik fele egyenesen, mindennemű ki- vagy beöblösödés nélkül húzódik a fog disztális csúcsáig, s a másik oldalon szabályos, jól kialakult, a fog tengelyére merőleges két hullámot vet. 2. tipus: A sisak egyik fele iveit (konvex), az utolsó prizmától egyenletes ivben fut a fogcsucsig, majd ott a két oldalhullám nem a fogtengelyre merőleges, hanem előre nyitott formájú. 3. tipus: Atipikus gregalis sisakhoz hasonló, csak az elülső hullám teljesen csökevényes, a hátulsó pedig keskeny. Igy nagy előreugró sisakja és kis oldalhulláma van. 4. tipus: Olyan tipikus gregalis , ahol kismértékben megjelenik a sisak sima lefutású oldalának proximális végén az arvaloid sisakra jellemző prizma kezdeménye. 5. tipus: M. arvalis jellegű sisak, ahol a disztális hurok még aszimmetrikus helyzetű, a gregalisra inkább hasonlitó. Az itt szétválasztott Microtus gregalis M-^-ek sisakmorfológiai variációs tipusait a gyakorlatban jól el lehetett választani, csak kevés, nehezen besorolható köztes átmenet volt. Atipusok közül az l-es a tipikus gregalis , a 4. és 5. tipus átmenet a M. arvalis felé, mig a 2. és 3. tipus a gregalis mellékvariációinak tekinthető.
