Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

ikersik helyzetének megadásával definiálták, ma az ikertengelyt adjuk meg, kiegészitve az összenövési sik adataival. A kőzetekben porfiros elegyrészként előforduló mérhető plagioklas zok adatainak elemzéséből megállapítható, hogy az ikerképződésben bizonyos statisztikus törvényszerűségek vannak. Nagyon sok mérésre és pontos adatra van még szükség ahhoz, hogy ezekből általános érvényű, egzakt törvényeket lehessen megállapítani, melyek a kristályosodási körülményekre utalnak. Különösen az intermedier és az un. "bázisos" plagioklászok mérési adatai hiányosak még. Ezek intenziv kutatása a holdkőzetek plagioklaszainak mérése után indult meg, mikor szükség volt az Összehasonlító földi anyagra. Ez a munka azzal a céllal készült, hogy magyarországi andezitek porfiros elegyrészeiként előforduló plagioklász ikerkristályok (közel 1000 mérés) mérési adatainak közlésével közelebb vigye a problémát a megoldáshoz. MÉRÉSI ÉS KIÉRTÉKELÉSI MÓDSZEREK A vékonycsiszolatok optikai vizsgálata Leitz gyártmányú DialuxPol és Ortolux-Pol mikroszkópokon, Leitz gyártmányú 4 tengelyű univerzál-asztalon, UM special objektivek és UT special kondenzor használatával történt. A mérések kiértékelése a C. BURRI-R. PARKER - E. WENK: Die optische Orientierung der Plagioklase (1967) cimü müvében közölt táblázatok és sztereogramok alapján történt. A kristálytani számításokat, melyek az uj ikertörvények bizonyításához szükségesek voltak, vektorgeometriai módszer segítségével, az ÖRKÉNYINÉ BONDOR Liviával (1974) közösen irt munkában ismertetett módon végeztem. MÉRÉSI EREDMÉNYEK A hazai neogén andezitek porfiros elegyrészeiként előforduló plagioklászok ikerkomplexumai között több ritka és különleges ikertörvény figyelhető meg. Börzsöny hegységi és visegrádi-hegységi andezitekben sikerült először kimutatni az (110) és (130), valamint ezek bal formái szerinti ikerképződéseket. A vizsgálatok folyamán elsősorban ezekkel a különleges és ritkán előforduló ikertörvényekkel jellemzett kőzettípusokkal foglalkoztam. E törvények előfordulásának gyakoriságát vizsgáltam különböző andezitekben. VISEGRÁDI HEGYSÉG A Visegrádi hegység andezitje a belsökárpáti vulkáni koszorú legnyugatibb tagja. Anyagát az alpi hegységképződés ujstájer szakaszával kapcsolatos vulkáni tevékenység szolgáltatta. A fő kitörési fázis a tortonai emeletben volt.