Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)
1 . Középső-pliocén. Az l-es és a 10-es gerinces lelőhely hasadékának keletkezése. Bizonyitja korát kitöltésének üledékföldtani és őslénytani jellege. Az l-es lelőhely hasadéka keresztülmegy az alatta, 320 m tszf. magasságban kialakult barlangon, amelynek sárga agyagos és vastag kalcitos kitöltése megegyezik a bánya másik oldalán (IX-es bányarész) feltárt, 9-es ősmaradvány lelőhelyet tartalmazó barlanggal. Igy "alulról" és "felülről" is be lehetett határolni. A repedés később utólagosan is megmozgatódott, mert a fala brecscsiásodott, s az üledékben talált csiga kőbelek deformáltak. 2. Plio-pleisztocén határa és alsó-pleisztocén. Pontosabban kori elhatárolást nem lehet tenni, valószinüleg több fázisban több repedés nyilt meg. Legjellemzőbb a 7es lelőhely hasadéka. Itt utólagos mozgás nyomait nem lehet tapasztalni. 3. Középső-pleisztocén . A kisebb jelentőségű 4-es, 5-ös és 12-a lelőhelyek jelenléte bizonyitja, hogy a középső-pleisztocénben is voltak tektonikus mozgások. Valószinüleg ekkor keletkezett a bánya közepén keresztülhaladó hatalmas hasadék is, amelynek kitöltéséből eddig ősmaradvány nem került elő. Az Osztramos részletesebb tektonikai elemzését máshol elvégeztük (KORDOS L. 1974), összefoglalóan meg lehet állapítani, hogy a Rudabányai vonulatnak a larámi orogenezis során történt elkülönülése után igen kis méretű területek önállósultak, az Osztramos is, amelynek hasadékai a középsőpliocént követően a középső-pleisztocénig több fázisban képződtek. A terület aprólékosan feldarabolt volta miatt csak laza kapcsolatokat lehet felismerni a Kárpát- medence nagyszerkezeti mozgásaival. Karsztmorfológiai viszonyok Az Osztramoson 1973-ig 14 barlangot és 3 fosszilis (teljesen) kitöltött barlangot lehetett megismerni, amelyek elhelyezkedését, térképeit és leírásukat már közöltük (KORDOS L. 1973). Ezek közül a működő bányaterületen (312 m tszf. m.) két szintben jól elkülönithető barlangszint volt megfigyelhető. A 312 m-es művelési szint felett, 320 m tszf. magasságban kialakult három barlangot a bánya teljesen feltárta, majd nagyrészüket lefejtette. E 1520 m széles és 8-12 m magas barlangok szálkő fala üstösen oldott, amelyre alul középső-pliocén (13-as lelőhely) sárga agyag települ, majd ezt 4-5 m vastag kalcitréteg fedi, amely néhány helyen ősmaradványos agyagpala betelepülést tartalmaz (9-es lelőhely). A kalcit fölött maradt üreget előbb cseppkő, majd ezen képződött borsókő és különleges excentrikus képződmények borították. A jelenlegi művelési szint alatt, 305 m tszf. magasságban szintén kialakult egy barlangszint (három feltárt barlanggal). Ezek földtani felépítését kellő feltárás hiányában kevéssé ismerjük. Az bizonyított, hogy a barlangfal üstösen oldott felszinére cseppkőkéreg települ, amelyre állóvízből kivált borsókő rakódott. Később egyes termek viz alá kerülhettek, mert i'.t a cseppkövek utólag átalakultak montmilch-é.
