Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 8. 1977. (Budapest, 1977)

Fragm. Min. et Pal. 8. 1977. Az Osztramos gerinces lelőhelyeinek faunisztikai és karsztmorfológiai áttekintése (1975-ig) JÁNOSSY Dénes és KORDOS László Természettudományi Múzeum Oslénytára — Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest ABSTRACT: A brief summary of the karst-morphological conditions and faunistical remains of all hitherto explored 14 vertebrate paleontological localities of Osztramos is given in detail. Conclusions which may be drawn on the origin of thekarstic phenomena (fissures and caves) as well as on the sediment-petrographical composition of the filling deposits are discussed. A Felső-Bódva-medencében (ÉK-Magyarország) Tornaszentandrás és Bódvarákó között szigetszerűen emelkedik ki a Rudabányai hegység legészakibb jelentős felszini tagja, az Osztramos. A Bódva 170 m tszf. magasságú sikjából az Osztramos eredetileg 380 m-re magasodott ki. Az Osztramos fő tömegét triász, ladini korú világos szinü wettersteini mészkő alkotja, a Bódva felőli meredek letörésének alján pedig alsó-anizuszi gutensteini dolomit és mészkő van (BALOGH K. 1949, 1950). Az Osztramoson a középkortól az 1950-es évek elejéig hematit, sziderit és okker bányászat volt. Jelenleg kohászati adalékanyagként mészkövet fejtenek, s eközben kerültek feltárásra, majd szűntek meg nagyrészt a gerinces maradványokat szolgáltató hasadékok és barlangok. Az elmúlt évtizedben az Osztramos hegy nagy kőfejtőjében összesen 14 gerinces őslénytani lelőhelyet fedeztünk fel és ezek kiaknázása többé-kevésbé megtörtént (19. ábra). A lelőhelyek egy része jelentős gerinces faunát, sőt, őslénytani unikumokat szolgáltatott. Tekintettel azonban arra, hogy részben egyes lelőhelyek faunája egyáltalán nem került publikálásra, vagy csak futólagos emlitést nyert, részben a fontosabb faunák igen szétszórt közlése miatt, végül pedig azért, mert a lelőhelyek morfológiai viszonyai seholsem kerültek behatóbb tárgyalásra, illetve ábrázolásra, - kívánatosnak látszik az egész együttest megfelelő illusztrációs anyaggal, a fenti szempontok figyelembevételével közreadni. Ez a jelen állapotban annál is inkább indokolt, mert e jelentős lelőhelyek sora kiaknázottnak látszik és ujabb, gazdagabb lelőhelyek feltárása csak a további kőfejtőmunkák során várható. Az irodalomban már régebben is kisebb jelentőségű őslénytani lelőhelyként ismert kőfejtőrendszerben (KRETZOI 1956) DÉNES György ujabb felfedezésétől indíttatva, 1973-ig több alkalommal folytak kisebb-nagyobb őslénytani gyűjtések és ásatások, melyek a fent emiitett lelőhelyeket tárták fel. Az Osztramos hegy barlangjai karsztmorfológiai szempontból kerültek összefoglaló ismertetésre (KORDOS 1973).