Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 7. 1976. (Budapest, 1976)

nummuliteszes mészkőbe mennek át. Ez a mészkő a feltárt rétegsor folytatásában továbbkövethető, nagyvastagságú fedőösszletet alkot. KŐZETTANI VIZSGÁLATOK A rétegsor lényegében karbonátos kőzetekből épül fel, melyeknek kőzettani értékelése során, a terepi és szabadszemmel végzett megfigyelések mellett, elsősorban vékonycsiszolatos vizsgálatokat alkalmaztunk. A leírásokban a HOROWITZ és POTTER (1971) által továbbfejlesztett Folk-féle (FOLK, 1959) nevezéktant, valamint a DUNHAM (1962) szerinti szövet-osztályozást használtuk. A feltárt összletben két fő litológiai típus különíthető el: I. Biogén karbonátos kőzetek; n. Törmelékes karbonátos kőzetek. I. Biogén karbonátos kőzetek A rétegsor bázisán (25. minta) valamint legfelső részén (1-4. minta) fordulnak elő. Egyetlen karbonátos kőzettípusba sorolhatók: Foraminifera biomikrit Általában rosszul osztályozott, foraminifera, kisebb mértékben corallinacea vázak és töredékek építik fel. Járulékos elegyrészként echinodermata, bryozoa, mollusca, ostracoda, brachiopoda és féregcső töredékek szerepelnek (I. tábla 1., 2. ábra; ül. tábla 1. ábra). A terrigén törmelékanyagot rendkívül kevés kvarc képviseli. Szövetileg "packstone", ritkán "wackestone". A diagenetikus változások közül a legszembetűnőbb a mátrix mikropátittá történt átkristályosodása. Az echinodermata vázrészeken általában nem túl jelentős szintaxiális szegély látható. Megemlítendő, hogy a konglomerátumszintek kavicsanyagának túlnyomó többsége is ebbe a típusba tartozik (II. tábla 1., 2. ábra). n. Törmelékes karbonátos kőzetek A rétegsor legnagyobb részét képezik (5.-24., valamint 26., 27. minták). Két altípusuk különíthető el, elsősorban a domináns szemcsenagyság alapján: 1. mészhomokkő; 2. mészkő-konglomerátum. 1. Mészhomokkő (calcarenit, calclithit) A törmelékes összlet túlnyomó többségét adja. A kőzet leggyakoribb elegyrészei a foraminifera töredékek és a kvarcszemcsék. Jelentősek még a corallinacea és echinodermata töredékek, valamint a biomikropátit anyagú extrakiasztok is (III. tábla 2. ábra; rV. tábla 1., 2. ábra). Feltűnő a teljesen ép, vékonyteknojii ostracodák előfordulása (VI. tábla 1. ábra). Jellemző a nagyfokú elsődleges porozitás, a cementáció szinte teljes hiánya, vagy csupán kezdeti foka. Jelentős cement csak az echinodermata vázrészek körül fejlődött ki, szintaxiális szegély formájában (VI. tábla 2. ábra). Gyakori jelenség a tömörödésből eredő sztilolitosodás és a "pitting process" (RADWÁNSKI, 1965) (V. tábla 1., 2. ábra). ft