Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 7. 1976. (Budapest, 1976)

dürften wir sie nicht als eine veraltete Methode betrachten. In der Zukunft sollten die statistisch verschiedenen Formen mittelpleistozäner grosser Huftiere (z.B. in England, Deutschland: Dama, Bos, Bison usw.) mit den Arvicola-Fund

en korreliert werden. Ein grösseres Problem bedeutet die korrelation dieser Tiergesellschaften mit dem klassischen alpinen-norderuopäischem Glazialsystem. Ausserordentlich und nur als betont konventionell können wir die Tarkö-Phase mit einem Teil des Mindel-Elster gleichstellen, wobei die Frage noch immer offen bleibt, ob Uppony auch noch hierher zu stellen 1st (Mindéi IV?). Laut dieser Auffassung dürfte die Castellum-Phase in das Mindel-(Elster)-Riss(Saale) bzw. Holstein "Grosses", "Vorletztes" (Hoxne) Interglazial gestellt werden, wobei die Solymár-Phase das Ende dieses Interglazials bedeuten würde

. In dieser Auffassung wäre die Schwelle der Süttő-Phase (Fundstelle 6.) als auslaufendes Riss (Saale) zu betrachten und die "Hauptfauna" von Süttő als Riss-Würm (Saale-Weichsel) bzw. Eem Interglazial (Leztzinterglazial). Auch aus diesem vorläufigen Korrelationsversuch geht hervor, dass die Faunensukzessionen ein immer feineres Bild der Klimafluktuationen zeigen, die den Rahmen der klassischen Galzialsysteme immer mehr sprengen. JANOSSY D.: Hazai fiatalabb középső pleisztocén gerinces faunáink revíziója A pleisztocén gerinces őslénytani alapokon nyugvó rétegtani sorozata hazánkban európai viszonylatban is egyedülállóan teljes. Azonban itt is a fiatalabb középső pleisztocénben mutatkozott mindeddig a legnagyobb hézag - akárcsak kontinensünk más részein - annak ellenére, hogy a nagy evolúciós eltérések miatt évtizedek óta világos volt, hogy ez az időszak biosztratigráfiailag is jelentős szakaszt képvisel. A vízipockok (Arvicola) fogzománcán kimutatható mikroevoluciós változások felismerése hozta meg végre legújabban a megoldást ezen a téren. Ezek alapján egy újonnan felfedezett (Várbarlang - Hilton) és két régebben begyűjtött(Hórvölgyi barlang és Nagyharsányhegy 6.) fauna helyezhető ebbe a szakaszba. A dolgozat ezeknek az állattársaságoknak az új szempontok szerinti részletes finomrétegtani és mikroszisztematikai (statisztikai) elemzését tartalmazza. Ezzel párhuzamosan szerző a hazai, valamint az ezekkel korban azonosítható európai fiatalabb középső pleisztocén lelőhelyeknek a rétegtani revízióját adja. A revízió során egy új faunahullám ("biozóna"): a castellumi szint felállítására kerül sor.