Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 6. 1975. (Budapest, 1975)

61°, a szórás viszont a 30°-ot is elérte. A háromféle telérkó'zetben mért K-földpát 2V-értékek a következők: 2. táblázat gránit porfir porfiros aplit szemcsés aplit 2V átlag 65° 54° 61° szórás 58-72 48-60 50-82 mérések száma 62 71 61 A K-földpátok vizsgálatából a következőket lehet megállapítani. A porfiros aplitok or­toklásza magas hőmérsékleten gyors lehűléssel keletkezett, mivel az alacsonyabb ten­gelyszögértékekből és az indikatrix helyzetéből kisfokú Si/Al rendezettség adódik. Ez teljes mértékben összhangban van e kőzetek effuzív megjelenésével és a magashőmér­sékletü dihexaéderes kvarc társulásával. Hasonlóak a viszonyok a gránitporfir oknál, itt azonban a tengelyszögértékek nagyobbak, amit a telérek nagyobb vastagságával, és az ebből következő lassúbb lehűléssel kapcsolhatunk össze. Mindkét telértípusnál az egyes ortoklász kristályok Si/Al rendezettsége között csekély differenciák is összhangban van­nak az egyszeri magmás keletkezési máddal. Ezzel szemben a szemcsés aplitok egyes K-földpátjai között jóval jelentékenyebb Si/Al rendezettségikülönbségek vannak. A kris­tályok egy részének határozottan nagyobb a triklinitása. Ez a tény a szemcsés aplitok keletkezésének komplex voltára mutat rá és összhangban van azokkal a korábban ismer­tetett megállapításokkal, miszerint ezek a telérek a gránit részleges kiszorításának ter­mékei . A savanyú telérek plagiokiászainak közös vonása az, hogy uralkodnak közöttük a (010) szerint ikresedett kristályok. Az ikertörvények közül az albit-ala és az albit a leggya­koribbak, ritkán az aklin, a manebachi és a karlsbadi ikrek is előfordulnak. Az egyes telérkőzet-típusok az ikertörvények gyakorisága alapján jelentéktelen különbséget mu­tatnak. A különböző telérkőzetek plagioklászainak An %-át és szerkezeti állapotát a BURRI - PARKER - WENK (1967) IX. számú diagramján ábrázoltam (6-9. ábra). Fi­gyelemre méltó, hogy a porfiros szövetű aplitok plagioklászait kivéve, alacsony hő­mérsékletű optikával kell számolnunk. A porfiros aplitok magas hőmérsékletű plagi ok­iászai ismét azt bizonyítják, hogy ezek a telérek magas hőmérsékleten, viszonylag 6. ábra. Pátkai tipusú gránátporfir (010) szerint ikresedett plagioklászainak orientáció­ja. 7. ábra. Sukorói tipusú gránátporfir (010) szerint ikresedett plagioklászainak orien­tációja. 8. ábra. Porfiros aplitok (010) szerint ikresedett plagioklászainak orientáció­ja. JL_ábra 1 Szemcsés aplitok (010) szerint ikresedett plagioklászainak orientációja. (BURRI-PARKER-WENK-diagramok. Folytonos vonal = alacsony hőszint; szaggatott vonal = magas hőszint.) Fig . 6. Orientation of plagioclase twins after (010) from Pátka type granite porphyry. Fig. 7. Orientation of plagioclase twins after (010) from Sukoró type granite porphyry. Fig. 8. Orientation of plagioclase twins after (010) from porphyry aplite. Fig. 9. Ori­entation of plagioclase twins after (010) from fine-grained aplite. (BURRI-PARKER ­WENK diagram IX. Full line = low temperature curve, dotted line = high temperature curve .) 52

Next

/
Thumbnails
Contents