Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 6. 1975. (Budapest, 1975)

Fragm. Min. et Pal. 6. 1975. Dilatációs és kiszorításos (metaszomatikus) tclérek a Velencei-hegységben EMBEY ISZTIN Antal Természettudományi Múzeum Ásványtára, Budapest ABSTRACT: püatati on -inject! on and replacement dikes in the Velence Hills. ) - Field evidences, textural analyses and the degree of order in feldspars have rendered it probable that there had been at least two, radically different dike-rock forming processes among the acid dikes of the area. All the granite porphyry, and a great part of the aplite dikes had certainly been generated through a dilatation - injection mechanism, whereas a smaller part of the aplite dikes, and the irregular-shaped aplite bodies, may better be accounted for by assuming intensive autometasomatic replacement processes. A Velencei-hegység savanyú talérkőzeteinek genetikai kérdéseivel korábban INKEY (1875), VENDL (1911, 1914), továbbá JANTSKY (1949, 1957) foglalkoztak. Aközelmültban szerző egy dolgozatában az ún. szemcsés aputokban gyakori írásgránitos granofiros szövet eredetét vizsgálta (EMBEY-ISZTIN 1973), egy másik munkájában pedig a savanyú kőzetek petrokémiai differenciációs viszonyairól adott tájékoztatást (EMBEY-ISZTIN 1974). E két dolgozat témája szorosan összefügg a jelenlegivel, és ezért kívánatos lett volna egy egységes, nagyobb terjedelmű munka megjelentetése, ez azonban technikai okokból kivihetetlen volt. A KOVASAVBAN GAZDAG TELLÉRKOZETEK RÖVID JELLEMZÉSE A Velencei-hegységben a Középhegység ÉK-DNy irányú csapásirányával párhuzamosan számos gránitporfir és aplit telér húzódik. Az előbbiek 10-15 m vastagságot is elérnek és 1-2 km hosszan nyomozhatok. Az utóbbiak 1-10 m vastagok (de az 1-2 cm-estelérek sem ritkák), és sokkal kisebb távolságon nyomozhatok. A telérek gyakorisága ellenére jó feltárások, ahonnan kőzettani vizsgálatra megfelelő üde anyagot gyűjthetünk, meglehetősen korlátozott számban találhatók. VENDL (1914) nyomán a gránitporfir oknak és aplitoknak több változatát különíthetjük el. A Velencei-hegység gránitporfir teléreit lényegileg két főtípusba vonhatjuk össze. Ezeket a továbbiakban az egyszerűség kedvéért sukorói ill. pátkai típusnak fogjuk nevezni. A sukorói típusra jellemző a vörös szín, a porfiros elegyrészek magas részaránya az össztérfogatban. A kevés alapanyagot a kvarc és az alkáliföldpát többnyire mikrografikus összenövése alkotja. A porfiros elegyrészek főleg savanyú plagiokiász, kvarc és kloritosodott biotit. A K-földpát a porfiros elegyrészek közül egyes telérekben teljesen