Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 6. 1975. (Budapest, 1975)

BENDEFY László: A knyahinyai meteorkó'-hullás fizikai vonatkozásai SZABÓ József professzor térképe alapján 1866. június 9-én 17 óra tájt az Ung-megyei Knyahinya lakóinak egy "tuzmeteor" tűnt fel (1. ábra), amely a "nyári nap teljes fénye mellett is erősen világított, s mint ilyet, a szombati napon szabadban dolgozók ezrei látták" (SZABÓ 1967, 1968). A szemtanúk egybehangzó vallomása szerint a tűzgolyó nyugaton, Liptószentmiklós (Lip. Sv. Miku las) fölött tűnt fel és Knyahinya határában szétrobbanva csapódott a földbe (2. ábra.) Eközben 213, 3 km utat tett meg. Azok, akik a meteort útvonalának Ny-i felén kísérhették figyelemmel, csak a tűzgolyót látták, de semmiféle hangtüneményt nem észleltek. Azok viszont, akik Knyahinya közelében láthatták, egy fekete felhőt észleltek és néhány másodpercen belül a meteor szétrobbanása és becsapódása pillanatában hatalmas dörrenést hallottak. Egyesek, akik a meteor útvonalának éppen a közepetáján tartózkodtak, mind a kétfajta jelenséget észlelték. SZABÓ professzor szerint "a leírt tünemények egész láncolata mindössze néhány másodperc műve volt." Utólagos megállapítás szerint a knyahinyai kőmeteorit kb. 1700 kisebb-nagyobb darabra robbant szét. Az összegyűjthető darabok száma kb. 1200 volt. Ezek közül 53-nak a becsapódási helye volt pontosan meghatározható. E megjelölt helyeket az ungvári Kataszteri Felügyelőség mérnöke mérte be és rögzítette a kataszteri térképen. Ennek alapján SZABÓ egy 1:28.800-as méretarányú topográfiai térképen az említett 53 meteorit becsapódási helyét piros pontokkal tüntette fel. A térkép címe: "Knyahinya Ungmegyei falu határában 1866 június 9. d.u. 5 órakor történt Meteorkő-esésnek Térképe Szabó Józseftől 1869. - Nyomta: Röhn és Giund, Pest. 1869." E térkép, valamint SZABÓ feljegyzései és közlései (Szabó 1967, 1968) alapján az alábbi megállapításokra jutottam: A szótszóródott kisebb-nagyobb meteoritokat egy ÉK-DNy-i főtengelyű, hosszúra nyúlt ellipszis alakú térségen belül találták (5. ábra). Az ellipszis tengelye lényegesen eltér a tüzes meteor Ny-K-i irányától (6. ábra). Az ellipszis főtengelye 6050 m hosszú, legnagyobb szélessége pedig 1840 m volt. Az első robbanás az ellipszis DNy-i részében következett be. Itt egy 1000 m hosszú főtengelyű és 610 m maximális szélességű kisebb ellipszisen belül DUMA György, ungvári gimnáziumi tanár 27 ökölnyi vagy annál valamivel kisebb meteoritot gyűjtött össze. Legtávolabbra a két legsúlyosabb darab repült. Egyik 294 kg-os volt, ez a bécsi Naturhistorisches Museumba került (3. ábra); a másik 41, 26 kg-os darab (4. ábra) ma a budapesti Természettudományi Múzeum Ásványtárának tulajdona. SZABÓ megfigyelte, hogy valamennyi nagyobbacska meteorit úgy fúródott a talajba, hogy a meteor eredeti útvonalának megfelelő befúródási csatornája iránytűvel bemérhetően Ny-K-i csapású volt. Magukat a meteoritokat is úgy találták meg, hogy a gyér fűvel borított talaj É 90°-270° irányban fel volt túrva és a becsapódáskor szerte röpített talajrészek is ilyen irányban helyezkedtek el.