Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 5. 1974. (Budapest, 1974)

Mikor a teljes fajrevizió szükségessége nyilvánvalóvá lett, világosan láttam, hogy első lépésként a mérési módszert kell megoldani. Ezt tökéletesen sikerült megoldanom. A módszer olyan kézenfekvő és primitiv, hogy teljesen érthetetlen, hogy eddig nem alkalmazták. Előre kell bocsátanom, hogy mérési módszeremnek bizonyos korlátai vannak; csak sima, teljesen jómegtartásu héjakon alkalmazható. E megkötöttség azonban az edesvizi, recens, ill. negyedkori Ostracodak esetében gyakorlatilag nem okoz problémát. Mérési módszerem egyszerre két problémát oldott meg. 1. A héj minden pontja (oldalnézetben) mérhetővé vált, vizsgálataim során gyakorlatilag a héj teljes peremét mérem. 2. A méreteket rögtön a hosszúság százalékában olvasom le. Az egyetlen megoldás, ha hálózatba állitjuk a héjat, a héj méretét pedig úgy adjuk meg, hogy a hossza pontosan kitöltse a decimális beosztású hálózatot, s egyértelműen legyen orientálva. Erre a legegyszerűbb megoldás, ha a héj oldalnézeti képét (megfelelő méretben) hálózatos papirra rajzoljuk, vagy azonos méretűre nagyitjuk a héj fényképét, az adatokat pedig ráhelyezett hálózaton olvassuk le. E megoldásnak azonban két hátránya van. Időtrabló, igy sok példány vizsgálata nehezen oldható meg, másodsorban pedig növeli a hibalehetőségek számát. Egyszerűbb tehát a közvetlen megoldás, ha hálózatos oculár-mikrométerrel mérjük a héjat, s a mikroszkópban látható képet növeljük, vagy csökkentjük, mig a héj hossza pontosan kitölti a hálózatot, ill. a hálózat szélső vonalait érinti. E kívánalom céljára kihúzható mikroszkóp-tipust készítettem, s első vizsgálataimat ezzel a primitív eszközzel végeztem. Az időközben beszerzett pancratictubus (gumi-optika) segítségével a mérés gyorsabb és pontosabb. A mérés egyik alapkérdése (ebben az esetben) az orientálás. Szerencsére a "babszem" alakú fajok esetében ez adva van; két ponton érintik az "alapvonalat". Az orientálás néhány faj esetében nehézségbe ütközik; amennyiben a hasoldal középtájon nem beöblösödő, hanem esetleg éppen enyhén domborodó, a "két ponton való érintkezés" helyett más orientálási lehetőséget kell találnunk. Ez sohasem tökéletes, azonban az ilyen fajok töredékét alkotják a faunának. A pontos mérés másik alapkérdése az, hogy a mért körvonal sikban legyen. Az édesvízi Ostracodak e követelménynek teljes mértékben megfelelnek, ugyanis a héj, azaz a "kagyló" - a puhatestű "kagylókéhoz" hasonlóan két félből áll, melyeket külön-külön mérünk oldalnézetben. A jobb és a bal héjat domború oldalukkal felfelé tárgylemezre tesszük, igy peremük egy sikba esik. így nincs akadálya annak, hogy hálózat segítségével a meghatározott hosszúsági adatoknak megfelelő magassági adatokat lemérjük. A méretadatokat a hosszúság 0, 5, 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90, 95 és 100 %-ban veszem fel. A babszem-formájú héj a 0 és a 100 % esetében nem metszi, hanem érinti a függőleges vonalat, igy e méretadatok nem pontosak, inkább csak a tájékoztatást szolgálják. Praktikus okokból külön tüntetem fel a 0 és a 100 % által elválasztható "alsó" és "felső" vonalat. Az emiitett mérőpontok szöveges leirása hosszadalmas lenne, ezért a számokkal jellemzett méretadatok mellett betűjelzéseket alkalmazok. Ezek a következők: 1 = bal (left), r = jobb (right), a = az alapvonaltól való távolság, t = felső vonal (top line), b = alsó vonal (bottom line). Ezek alapján pl. a "lat" jelentése: a jobb héj felső vonalának az alapvonaltól való távolsága. A "lat 60 = 47, 5" pedig azt fejezi ki, hogy a bal héj hosszának az elejétől számított 60 %-ban felvett mérőpontban a héj magassága a hosszúság 47, 5 százalékát teszi ki. A mérés a hálózatos oculár-microméterrel történik: a 10 x 10 vastag vonal között ugyanannyi vékony vonal található; igy egy kocka élhosszúsága a teljes hosszúság 5 %-a. Az