Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

emiitjük meg,hogy a recens, vagy a hozzájuk igen közel álló fajok a legkülönbözőbb korú rétegekből kerülnek elő, Igy az Ostracoda-kutatás terén jellegzetesen "határterületi" vizsgálatokra van szükség. Bármily meglepő is, ilyen kutatások igen csekély mértékben folynak. A kagylók alapján történő faj határozás esetében lényegében két lehetőség, illetve ezek kombinációja áll fenn. Az egyik - régebbi irányzat követői elsősorban a kagylók külső alakját vették figyelembe. A századforduló utáni évtizedekben működő kutatók ezzel szemben a kagylók "finomszerkezetére" hivták fel a figyelmet (peremöv, likacscsatornák, izombenyomátok). Igy azután a kagylók külső alakjáról meglehetősen elterelődött a figyelem; konkrét vizsgálatok nélkül elfogadást nyert ez a nézet, hogy a kagylósrákok kagylója nagyon változékony, igy igen kevéssé alkalmas pontosabb taxonómiai vizsgálatokra. E kérdés persze nem dönthető el spekulativ uton; vizsgálatokra van szükség. Természetszerű, hogy az alábbiakban ismertetett vizsgálataink csupán az előzetes tájékozódást szolgálják, a probléma megoldását valamennyi - legalábbis valamennyi gyakoribb - fajon végzett adatfelvételek jelentik majd. Az első tisztázandó kérdés nyilvánvalóan az, hogy milyen mértékben variábilisak - fajon belül - az Ostracodák kagylói? Ha variabilitásuk meghalad egy bizonyos mértéket, akkor előfordulhat az az eset, hogy az egymáshoz nagymértékben hasonlitó fajok - kagylóik alapján - nem különithetőek el egymástól. Ezzel szemben, ha a kagylók variabilitása nem halad meg egy bizonyos mértéket, akkor a méretadatoknak - elsősorban a százalékos arányoknak sokkal nagyobb szerepük lehet a fajok meghatározásában, mint ahogy azt jelenleg tapasztalhatjuk. Jelenleg ugyanis a klasszikusnak tekintett határozókönyvek szinte egyáltalában nem alkalmaznak méretadatokat. Úgyszólván kivétel nélkül megadják ugyan a "legnagyobb hosszúság" és a "legnagyobb magasság" méreteit, azonban többnyire kivételesen nagy és kivételesen kicsiny példányokat mérnek,a kagylók magasságának méreteit pedig gyakran a "felénél kevéssel több", vagy ehhez hasonló körülírások helyettesitik.