Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 4. 1973. (Budapest, 1973)

jelenlétére, ezt a rétegsorozatot is maradéktalanul a cenomán emeletet teljesen kitöltő összletnek tekintjük". A cenomán egyértelmű emlitése a továbbiakban megtalálható VITÁLIS GY. (1937, p. 26), és TRUNKÓ L. (1969, p. 35) Magyarország geológiáját tárgyaló könyveiben. KOVÁCS L. (1967, p. 54-) hasonló tárgyú munkájában már utal arra, hogy a kitűnő vezérszintü ősmaradványok ellenére VADÁSZ E. cenománt lát a kifejlődésben. 196l-ben FÜLÖP J. összefoglaló áttekintésében a glaukonitos és turriliteszes márgát szintén a cenomán emeletben tárgyalja. Ugyanezen évben MAJZON L. (1961) a Globotruncana (Rotalipora) appeninica Renz fajt mutatja ki a Gaja-völgyi nánai rétegekből, amely faj a cenomán jelenlétét jelzi. B. CZABALAY L. (1961) a csigafauna vizsgálata alapján a nyugati, svájci és francia cenomán glaukonitos rétegek felső szintjével azonositja a bakonyi glaukonitos rétegeket. Utalt arra, hogy Ítéletében figyelembe vette a cephalopoda és echinodermata faunát is. 1966-ban SIDÓ M. dolgozatában képet kapunk a rétegsor mikrofaunájáról. Az anyagot a szomszédos és távolabbi területek kifejlődésével is egybevetette. Rétegtani értékelésében (p. 238) a rétegösszlet

et egyértelműen cenomanbélinek mondja. KNAUER J. (1966) ugyanebben az évben Balinka környékéről jelzi a turriliteszes márga megjelenését, amit albai korúnak emlit. 1968-ban ugyanő a requieniás mészkövet albainak, a turriliteszes márgát pedig - foraminiférák alapján - cenomán helyett legfelső albainak tartja. Megjegyzi, hogy módosítását ammoniteszek és korszerűbb mikropaleontológiai adatok alapján végezte el. 1969-ben (KNAUER, 1969) meg is jegyzi, hogy az ortho- és parachronologiai elemek egyeztetése még nem történt meg, a mikrofauna bizonytalanságot eredményezett. Kifejezi reményét, hogy