Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 3. 1972. (Budapest, 1972)

erdő K-i széléről és a székesfehérvári kőfejtőhői. Az első kettőt Vendl A. (1914) kerzantitnak, a harmadikat Vendl Mária (1923) spesszártitnak irta le. Vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy ezek közül csak a Sárhegyen húzódó telér kőzete sorolható a lamprofirok közé, mivel a mafikus elegyrészek mennyisége csak itt éri el, illetve közelíti meg az egyharmados részarányt. Azonban még ez a kifejlődés sem tipikus,mivel a FeO+MgO mennyisége valamivel kevesebb a lamprofirok megfelelő átlagánál, viszonylag magas a kvarctartalma, és bár illóanyagtartalma magas, COp-t nem tartalmaz, továbbá szövete Kevésbé kifejezetten porfiros jellegű. Tekintettel arra, hogy a sárhegyi telérkőzetben az amfibol-plagioklász együttes az uralkodó, ezért ezt a kőzetet nem kerzantitnak, hanem spesszártitnak kellett volna elnevezni. A másik két telérkőzetet nem sorolhatjuk a lamprofirok közé, mert kevés mafikus elegyrészt és szokatlanul sok kvarcot tartalmaznak. Mivel azonban az előző telérre jellemző "lamprofiros" sajátságok jórésze többé-kevésbé e telérekre is jellemzőek, ezért ezeket "lamprofiros jellegű" telérkőzetéknek tartjuk. Földpát-vizsgálataink alapján a három telérkőzet megszilárdulási körülményei egyformák voltak, éspedig átmeneti jellegű keletkezési hőszintet állapítottunk meg mindenhol. Véleményünk szerint a telérkőzetek képződésében jelentős szerepet játszott a gránit asszimilálása, sőt a lamprofiros magma és a gránitos magma bizonyos fokú keveredése is (hibridizáció;.Ezt látszik bizonyitani az ortoklászkristályok 2V értékeinek kétmaximumos eloszlása (2. ábra). Tekintettel arra, hogy a lamprofiros telérek kialakulása a gránit benyomulását viszonylag hamar követi, és mivel a Velencei hegységben a magmás tevékenység hosszan elhúzódott, a hibridizáció valószínűsége nagy lehetett. Amint az a 4. ábrán látható, a hibridizáció illetve asszimiláció mértékének növekedésével a Csala-erdei telér és a székesfe-