Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

A tipusos glaukonit kerekded szemcséi viz útján történt szállítást bizonyíthatnának. Ezeknél a szemcséknél azonban kivétel nélkül megfigyelhető az autigén keletkezést mutató szemcsenagysági eloszlás* A szemcseeloszlási görbék (2/A és 2/B ábra) igazolják azt a törvényszerűséget, hogy a sok glaukonitot tartalmazó kőzetekben a glaukonit a törmelékes ásványszemcséknél nagyobb szemnagyságban dúsul. A glaukonit tartalmat levonva legtöbb esetben a kisebb szemnagyság felé tolódik el a maximum. A kvarchoz közeli fajsúlyú, izometrikus glaukonitszemcséknek áthalmozás esetén az adott üledék törmelékes kvarc, földpát szemcséivel azonos szemnagyság! tartományban kellene leülepedniük. Ez az egyik bizonyíték, hogy a glaukonit és kvarc nem lehetnek együtt szállított és leülepedett ásványok. A másik bizonyíték az ásványok mennyiségi arányából adódik. A mechanikailag kevéssé ellenálló glaukonit sok esetben az ellenálló kvarc, gránát, magnetit stb. együttes mennyiségénél sokkal több, és e tényből következtetve a lepusztitási területre, valószínűtlen kőzet valószínűtlenül nagy elterjedését kellene felt étéleznünk. 2. A GLAUKONITKÉPZŐDÉS KIINDULÁSI ANYAGA a/ Biotit és amfibol átalakulásából A biotitból történt glaukonitképződés a Salgótarján környéki glaukonitos homokkőben fokról-fokra követhető. Itt viszont felmerült az a kérdés, hogy az átalakulás iránya nem a biotit felé mutat-e. A biotit kristályokban megjelenő glaukonit gócok és a kőzet szöveti képe a biotit elsődleges előfordulását igazolják. A biotitra jellemző zárványok a már teljes egészében glaukonittá alakult szemcsében is előfordulnak. A kőzetek ásványos öszszetétele és a ritkán, de alőforduló biotitot kőzettörmelékek azt bizonyítják-, hogy a biotit nem epigén, hanem a többi törmelékes ásvánnyal együtt került az üledékgyüjtőbe. A glaukonitban felismert ásványi zárványokat döntő bizonyiték-