Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

A Bakony-hegység eocén rétegeihői a terepi geológus által leirt glaukonitos mészkő és márga rétegek röntgendiffrakciós felvétele legtöhh esetben nem mutatott glaukonitot (pl. Nyirád-medence fúrásai). Gélszerű, rosszul kristályosodott agyagásvány jelentkezett, egyes esetekben a kaolinithez, más esetekben a montmorillonithoz közeli reflexiós vonalakkal, vagy kaolinit és illit közötti átmeneti szerkezettel. Ezekben a mintákban a K-tartalom kisebb, mint a típusos glaukonitot tartalmazókban. A balinkai 223-as fúrás 133»5 m-ben harántolt glaukonitos, homokos márgájában lévő 2 cm-es, glaukonitszerű lencse vegyelemzése és röntgenelemzése nem glaukonitra, hanem montmorillonitra utal. Feltételezhető, hogy a ki nem preparálható, agyagásványszerü és köbéiként jelentkező, világoszöld-szinü, halmazpolarizációs anyag is ilyen, vagy hasonló kémiai összetétellel rendelkezik. Ezt a feltevést igazolják a röntgenfelvételek is, melyek nem mutatnak illitszerü szerkezetet. Tehát ez a zöldszinü, kolloid oldatból rosszul kristályosodott, kaolinit, Vagy montmorillonit szerkezetté rendeződő anyag nem tekinthető glaukonitnak. Hasonló nehézség adódott egy szilaspogonyi homokkő zöld szemcséinek meghatározásában. A kiválogatott szemcsék röntgendiffrakciós felvétele két esetben kvarcból és földpátból álló kőzet vegyi átalakulása útján keletkezett különböző agyagásványokat mutatott. Egy esetben pedig glaukonit határozható meg röntgenelemzéssel. b/ Fizikai tulajdonságok A dunántúli eocén rétegekben megfigyelt glaukonitszeme

sék kerekded, vagy ovális alakúak, egy esetben sokszögletüek voltak. Uralkodó

lag 0,2-0,6 mm átmérőjűek. Szinük élénkzöld, smaragdzöld, egy mogyorósbányái mintában b*xrjuászöld magot élénkzöld szegély vett körül. Fajsúlya 2,9 g/cm"' körül változik. Halmazpolarizációs,de két esetben nagyobo kris-