Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

I. A GLAUKONITOS KŐZETEK FÖLDTANI MEGJELENÉSE 1. EOCÉN a/ Glaukonitos szintek a Pilis-, Gerecse-,Vértes-hegység medencéiben Solymári mélyfúrásból 2 m vastag, eocén korú glaukonitos homokkő került elő, melynek CaCO^ tartalma 3%. A bromoformnál kisebb és nagyobb fajsúlyú frakcióban egyaránt megfigyelt glaukonitot jelentős mennyiségű pirit kiséri. Az allotigén ásványszemcsék minőségi és mennyiségi megoszlása metamorf eredetre utal (/7/ dolgozat 1. táblázata). A kismennyiségü, de optikailag sajátos viselkedésű földpát tufaszórásból származik. Csolnoki mélyfúrásból származó, 3 m vastag glaukonitos márga eocén korát a nummuliteszes mészkőhöz viszonyított helyzete rögziti. A vizsgált kőzetek közül ez volt az egyetlen, amelyben a glaukonit fajsúlya nem érte .el a bromoformét,szinte egészében a könnyű ásványok között maradt, ahol is mennyisége 91.3% volt. A kisérő ásványok közül a magnetit, biotit, cirkon és közönséges amfibol vulkáni tufaszórásból származik. Az epigén eredetű ásványokat a pirit és a biotit kloritosodása képviselik. A glaukonitos márga : feletti rétegösszlet több tufás szintet tartalmaz. A tokodi 350-es mélyfúrásból ismert glaukonitos mészkő, márga és agyagmárga szintek kora ősmaradványokkal igazolhatóan középső eocén. A felső szint mikroszkóp alatti válogatással dúsitott. glaukonitjából kémiai elemzés készült, melynek összehasonlító értékelése későbbi fejezetben következik. A tokodi 482-es fúrásban harántolt glaukonitos agyagmárga tufaeredetű magnetitet, ilmenitet, blotitot és andezin összetételű földpátot, valamint epigén eredetű piritet, dolomitot és agyag-