Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

Kis globigerinás nak elő. Csak az csenek. szint: csak hosszú életű fajok forduleocénre jellemző fajok egyáltalán nin4. Sikerült megállapítani, hogy a kis globigerinás szint és a "tardi", foraminifera-ment

es szint egymásnak heteropikus fáciesei. 5. Sikerült a bükkaiji terület fáciestérképét megrajzolni a felső eocénre és az alsó oligocénre vonatkozólag. References - Irodalom BANDY, 0. L, (1954): Cenozoic planktonic foraminiferal zonation. Micropal. 10: I-I7. BATJES, J. A. (1958): Foraminifera of the Oligocène of Belgium. Mém. Inst. Roy. Sei. Nat. Belgique 143* BERGGREN, W. A, (1969a): Paleogene biostratigraphy and planktonic foraminifera of Northern Europe. Int. Conf. Planet. Microfoss. 1-st. Geneva, 1967. Proc. 1:121-160. BERGGREN, W. A. (1969b); Rates of evolution in some Cenozoic planktonic foraminifera. Micropal, 15:351-365. BANNER, F. T, - W.H.

, BLOW (1959): The classification and stratigraphical distribution of the Globigerinaceae. Paleont. 2: 1-27. BLOW, W.H. (1969): Late Middle Eocene to Recent planktonic biostratigraphy. Int. Conf. Plankt. Microfoss. 1-st, Geneva, 1967. Proc. 1:199-422, BOLLI, H, M, (1957a): Planktonic Foraminifera from the Oligocene-Miocene Cipero and Lengua formations of Trinidad, B.W. I. U.S. Nat. Mus. Bull. 215:97-124. BOLLI, H. M. (1957b): Planktonic Foraminifera from the Eocene Navet and San Fernando formation of Trinidad, B.W. I. U.S. Nat. Mus. Bull. 215:155-172.