Dr. Nagy I. Zoltán szerk.: Fragmenta Mineralogica Et Palaentologica 2. 1970-71. (Budapest, 1971)

tői Istenmezejéig nyomozható, nagyvastagságú összlet egységes, a törmelék származása azonos, sem a lehordási területhen, sem a szállítási irányban nem történt jelentős változás az üledéklerakódás idején. E nagykiterjedésű törmelékes kőzet azonos területről kapta anyagát. Az oligocén végén, vagy a miocén elején Szécsény, Salgótarján, Istenmezejétől nem nagy távolságra, feltehetően 50 km-en belül kristályos masszívum volt a felszínen, melynek lepusztított törmeléke a folyóvizek útján erre a területre került.Ez a kristályos masszívum gneiszből, gneiszgránitból és metamorf szegélyből állhatott. A nagymennyiségű káliföldpát szélsőségesen savanyú kőzet lepusztításából származik, mégis a csekély mennyiségű plagioklász 20% feletti anortitot tartalmaz. Ez utóbbi a gránitot szegélyező metamorf kőzetekből is származhat.Az irodalmi adatok szerint (35) a gránit és gneisz albitjának anortit tartalmát 20-25%, az 5%-nál kevesebb K-t tartalmazó gneisz anortit tartalmát pedig 25-30%-nak találták. A mért anortit százalékok nagyon jól egyeznek az irodalmi adatokkal. E nagyvastagságú és -kiterjedésű glaukonitos homokkő összlet Vadász, E. 1959-ben közölt véleményével egyezően deltaüledéknek mutatkozott. A legújabb mélyfúrások alapján Bartkó, L. is annak minősítette. Ezen üledékes kőzetben a rétegzettség és álrétegzettség, mint szöveti irányítottság jelentkezik a vékonycsiszolatban. Az üledéklerakódással egyidejű, távoli és csekély vulkáni tevékenység az alpi hegységképződés szávai fázisára tehető. A délre és délkeletre eső terület eocén és oligocén képződményeiből nem találunk törmeléket, ez is igazolván, hogy déli és délkeleti irányból nem volt figyelemreméltó törmelékszállítás. A homokkőben látható nagyszámú törés tektonikai hatásokra utal. A törések csapásiránya túlnyomórészt É-D-i és ÉK-DNy-i.