Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 48. KEK emlékkönyv (Budapest, 2005)
magyar legszívesebben megcsókolta volna... A Fradi fiúk azt az ünneplést, amiben részük volt, soha nem feledik. Sporttörténelmet írtak: a Ferencváros orosz csapat felett először jutott túl kupamérkőzésen! Sajtófigyelőnkben a sporttörténelmi meccsel kapcsolatban három korabeli írást elevenítünk fel... Dimiirij drámáról mesél Oroszországi hangulatban készülődött a ferencvárosi közönség a CSZKA elleni KEK mérkőzésre, hiszen az Üllői úti stadion szó szerint ragyogó eredményjelző tábláján a néhány héttel korábbi Omega- koncert felvételét sugározták a találkozó előtt, s felhangzott a Léna című dal is: „Az volt a tél, szörnyű tél, Dimitrij legendát mesélt”... A szurkolók persze abban bíztak, hogy az orosz vendégek számára ezúttal az ősz is dermesztő lesz és a visszavágó után az FTC játékosairól szólnak majd a legendák. A zöldekre a keserűen zárult első negyedóra ellenére sem lehetett panasz, legalábbis abból a szempontból nem, hogy ugyanolyan odaadással futballoztak, mint Moszkvában, de rendkívüli elszántságuk nemhogy gólt, sokáig még helyzetet sem eredményezett. Ám addig-addig tartott az orosz oldalon a „magyar megszállás”, amíg a 38. percben, ha szerencsével is, sikerült egyenlíteni: Lipcsei húszméteres lövésébe Szinyov úgy lépett bele, hogy lábáról az ellenkező sarokba vágódott a labda (1-1). Szpasziba... Ezután már nemcsak küzdött, hanem játszott is az FTC, és a 45. percben Simon körültekintő átadását - amit a ferencvárosi szurkolók „Simi-labdának” neveztek - Neagoe a hálóba továbbította (2-1). A moszkvai 1-2 után tehát abszolút „döntetlenre” állt a találkozó, de a 47. percben talán még az arénával szomszédos Pénzverdében sem adtak volna két fillért azért, hogy marad a 2-1... Sukov hallatlanul hosszú szólójánál csak az akció befejezése volt szorongatóbb, ám Fajzullin hét méterről nem találta el a kaput. Nem sokkal később viszont eltalálta Szekeres lábát, amiért Ziller német játékvezető kiállította. Igazán kedvező esélyhez jutott a Ferencváros, ráadásul ez az esély még növekedett is, amikor Ziller nyolcméteres közvetett szabadrúgást adott (ezúttal szpasziba helyett danke schön...) a magyar csapat javára. Lipcsei lövését Novoszadov kapus bravúrral hárította, de a CSZKA hiába kerülte el az újabb gólt, a további - és minden korábbinál feltűnőbb - FTC-fölényt nem tudta megakadályozni. Nagy Béla páratlan munkássága ellenére a 67. percben a legnagyobb Nagy a jobbszélső Zsolt lehetett volna a Ferencvárosban, ha labdáját nem menti a bal kapufa és Simon elegáns csele után sem sok hiányzott ahhoz, hogy a jobb-bekknél csütörtök este ne legyen jobb bekk a IX. kerületben... Mivel a zöld-fehér ostrom a második félidőben nem hozott gólt, következett a hosszabbítás, aztán meg a tizenegyes párbaj, mert a kétszer tizenötperces ráadásban már a fáradtság volt az úr a pályán. Tizenhárom tizenegyeslövő sorra a hálóba küldte a labdát, a tizennegyedik, Kolotovkin viszont a kapu fölé emelt. így a CSZKA két Dimitrije, Bisztrov és Sukov drámáról mesél, míg a Ferencváros büszke lehet teljesítményére, mert egy európai formátumú, 21
