Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 48. KEK emlékkönyv (Budapest, 2005)
nyugalommal értékesítette. A hazai nézők elkeseredése határtalan volt: üvegeket dobáltak a játéktérre, és a hatalmas stadion különböző pontjain gyújtogatni kezdték a padokat. ..Ami szemünkben ezek örömtü- zeknek tűntek, hiszen az FTC nem mindennapos bravúrja, a klub történetének egyik legszebb fegyverténye volt. Dalnoki Jenő, a sikeredző így nyilatkozott a diadal után:- Az egész csapat kitett magáért, ilyen önfeláldozó, lelkes és becsületes helytállást beszéltünk meg a mérkőzés előtt. Ritka bravúrt értünk el, hogy veretlenül kerültünk a döntőbe! A tizenegyesről annyit szeretnék elmondani, hogy Megyesit külön meg kell dicsérnem, hiszen Bálint volt kijelölve az esetleges büntetőrúgás elvégzésére. Kiállítása után Megyesi lépett előre és nagy nyugalommal értékesítette a számunkra sorsdöntő tizenegyest. Bizony, ez a tizenegyes azoknak, akik a helyszínen látták - életre szóló emlék: egy örökkévalóság volt, amíg a labda lassan átgurult a gólvonalon, az elmozdított kapus pedig dermedten nézte a számára szomorú eseményt... A Ferencváros ezt megelőzően utoljára 1933-ban győzött Belgrádban! De ez a KEK döntőbejutást elérő döntetlen az évszázad legnagyobb belgrádi „győzelmének” számít! Szép volt fiúk - immár harminc éve, hogy örömkönnyeket csaltatok a szemünkbe... Góltalan fradisiák a KEK döntőben 1975. május 14. Bázel - 11 000 néző: Dinamo Kijev-FTC 3-0 Nem volt egy súlycsoportban az akkor fénykorát élő Dinamo Kijev és a tartalékos, minden erőtartalékát kiadó Ferencváros. A Szt. Jakab stadionban mintegy 11 000 néző előtt az FTC a kiáltott Bálint, valamint a sérült Pusztai és Branikovits nélkül volt kénytelen kiállni. Ráadásul a Fradit még négy nappal a döntő előtt Békéscsabára, egy jó kis kemény, durvaságoktól sem mentes bajnoki meccsre kényszerítette az MLSZ... (A kijeviek tíz napig készültek a svájci városban!) Egyébként a három gólos vereség a döntőn - a helyzetek alapján - akár jó eredménynek is mondható, no és Géczi is sokat mentett szinte menthetetlen helyzetekben... Flárom gólos vereség a döntős. Hát ilyen volt a döntő. Sajnos a televízió nézők milliói ezt a Fradit látták és nem amelyik a döntőig veretlenül eljutott. „Nem szabad elfeledkezni - írta Horváth István, a Képes Sport akkori szakírója -, hogy az 1965-ös VVK győzelem, és az ugyanebben a kupában három évvel később elért második hely után az FTC tíz éven belül harmadszor került rangos európai kupasorozat döntőjébe! És ez azért nem akármilyen teljesítmény!” Az elmúlt három évtizedben megtanultuk, tapasztaltuk: de nem ám! Dalnoki Jenőt évtizedek múltán Hegyi Iván, a Népszabadság rangos szakírója, szerkesztője kereste fel, hogy a mesteredzőt az 1975-ös KEK emlékeiről kérdezze. Alighanem meglepődött a válaszokon. Mindezt most megosszuk Önökkel - hiszen változtatás nélkül publikáljuk a Nép- szabadság sportrovatában leírtakat: Micsoda siker, micsoda kudarc? Dalnoki Jenő a KEK-ről, most sem puhán 14
