Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
Ez a Kinizsi 3-0-ra győzött a Szeged ellen az Üllői úton. Balról: Kispéter, Dalnoki, Csabai (1 gólt lőtt!), Fenyvesi, Gerendás, Vilezsál, Nemes, Mátrai, Láng, Gulyás, Ombődi hunyt volt játékostársamnak, Kispéter Mihálynak, aki igazán jó szívvel vett pártfogásába, és sokat tanultam tőle. De mondhatnám, hogy az akkori Fradi-gárda mind ragyogó fiúkból állt, és nagyon nagy elismeréssel tudok róluk beszélni. Mondhatnám, hogy testvéreimnek tekintettem őket.- Volt-e olyan mérkőzés, amire különösen szívesen gondol vissza?- Nem sok mérkőzést játszottam, de volt néhány, ami kellemes emlékeket idéz fel. Amikor hazajövök, a fiúk, a Dalnoki Jenő például, tegnap találkoztam vele, mindjárt azzal kezdte, hogy emlékszel arra a nagy gólra, amit rúgtál a Grosics Gyulának? Ez a Tatabánya elleni mérkőzésen történt, pár perc volt hátra, 2-2 volt az állás, és volt egy szabadrúgás, amit általában a Jenő rúgott. Én szerettem meglepetést okozni a játékommal. A Tatabánya sorfalat állított, tíz játékos volt a 16-oson a sorfalban. Én intettem Jenőnek, hogy jöjjön, rúgja a szabadrúgást, de látom, hogy a Gyula még mindig rakosgatta a sorfalat, és a bíró már intett, hogy rúghatok, így a labdát beemeltem az ellenkező sarokba. S ezzel megnyertük a mérkőzést. Hát, ez eléggé kellemes emlék. Amikor elhagytam az országot, Spanyolországba mentem, és ott profiskodtam. Az Atletico Madridnál szerződtem le, majd a Zaragozához kerültem. Sajnos, a pályafutásom ott is rövid volt, mert négy év után egy súlyos bokasérülést szenvedtem, ami után abba kellett hagynom a játékot. Ekkor történt, hogy gondolkoztam azon, hogy most vagy hazajövök Magyarországra, vagy folytatom mint testnevelő tanár a munkámat. Mindig szerettem volna sportorvosi pályára menni. Ekkor döntöttem el Spanyolországban, még fiatal voltam edzőnek, hogy talán jobb, ha a sportorvosi pályát választom. Így aztán elutaztam New Yorkba, a spórolt pénzemen beiratkoztam az egyetemre és kitanultam orvosnak, speciálisan az ortopédiát. 376. Nemes Gyula (1938. március 14.) - fedezel Első mérkőzése: 1956. április 8. Népstadion: Vasas-Kinizsi 1-0 Utolsó mérkőzése: 1956. szeptember 30. Salgótarján: S. Bányász-Kinizsi 1-1 Az FTC-ben összesen 6 bajnoki mérkőzésen szerepelt. Már kölyökjátékos- ként az Üllői úton rúgta a labdát - akkor még zöld-fehérben... Később a Kinizsimezben ismerte meg a ferencvárosi publikum. Óriási tehetségnek tartották. Jó technikájú, úgynevezett gondolkozó játékos volt. Az ifi válogatottban középhátvédet játszott, a Fradiban azonban ez a poszt „szent” volt. Ugye Kispéter Miska miatt... Amikor 1956 tavaszán szóba került a felnőtt csapatnál, fedezetként állították be a csapatba. Hatszor Egyszer minden vándor hazatér. így tett Nemes is, aki az új Üllői úti stadionban kedvenc kapujához - a Springer szobor előttihez - állt egy emlékfotóra 28
