Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)

Géczivel közösen hárítanak egy veszélyes Honvéd támadást. Akkor még nem tudhatta sem Pusztai, sem Páncsics, hogy egykoron „helyet cserélnek”...- Rengeteg szép élmény részese volt a Ferencvárosban és a válogatottban is. Mire emlékezik legszívesebben?- Az első nagy élményem, amikor a Fradi ifivel megnyertük a Casale Monferató-i tornát. Ez egy kisváros Milánó mellett és arról nevezetes, hogy ott született az olaszok egyik legendás hírű játékosa - Caligaris, aki a pályán halt meg. Az ő emlékére rendezik meg rendszeresen az ifjúsági tornát. A másik nagy élményem a mexikói olimpiai győzelem és a harmadik a riói 0:0 a világbajnok ellen, amikor csapatunkat éppen átszervezték.- Milyen adottságokat tart legfontosabbnak ahhoz, hogy valakiből jó középhátvéd váljék?- Az egész védelem szervezése, irányítása a középhátvédre hárul. Az edzők általában úgy szokták jellemezni, hogy a kapus után a legfelelősségteljesebb poszt. Elég csupán egyetlen kis hibát elkövetni és az ellenfél már csak a kapussal áll szemben. Rendszerint gól születik abból, ha a középhátvéd „kihagy”. Általában az egy szinten hosszú ideig megbízható formát nyújtó játékosokból lesz jó középhátvéd. A gyorsaság, a jó rúgótechnika és egyéb adottságok mellett feltétlenül szükséges, hogy legyen irányító képessége, a körülötte játszók között megfelelő tekintélye. Ez is összefüggésben van azzal, hogy hosszú időn át, megbízhatóan játsszon, mert ezzel szerezheti meg a tekintélyt.- Ki volt a legkellemetlenebb ellenfele?- Magyarországon az újpestiek csatársora úgy, ahogy volt: Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó, az MTK-ból Szuromi. A külföldiek között nagyon sok kellemetlen játékossal kerültem szembe.

*

Fia Páncsicsra emlékezünk, egy olyan tényt említünk, amit ma már szinte mindenki elfelejtett. Ő volt az első magyar labdarúgó, aki a Népsporttól az első 10-es osztályzatot kapta! Méghozzá egy nem mindennapos rangadó után: FTC-Ú. Dózsa 2-0! Az időpont 1972. április 15. A helyszín a Megyeri úti stadion volt! A mérkőzés után nagy tapsot kaptak a fiúk, különösen a mezőny legjobbját, Páncsicsot éltették a szurkolók.

Azután lassan elhalkultak a tapsok - fél éves sérülés, tartalékcsapatba kerülés - és bizony 1974 tavaszán már csak egyetlen bajnoki mérkőzés.

Az új Üllői úti stadionban ferencvárosi mezben azután már nem is játszott. A Honvédba került, Pusztaival cserélte el a két klub a két játékost. Csak amíg Pusztai a Fradiban másodvirágzását élte, és 24 alkalommal bekerült a válogatottba, addig Páncsics a Honvédből már nem viselte a címeres mezt.

Visszavonulása után mégis a „címeres mezesek" közé került: 1982-től 1987-ig az MLSZ főtitkára volt! A klub történetében ő a második, aki ezt a posztot elérte.