Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
A Fenyvesi-csapat egy Jánoshalmán rendezett családi mérkőzésen... Az álló sorban balról: Fenyvesi IV, majd Fenyvesi II. Máté az álló sorban az ötödik Első gólját a győrieknek rúgta egy forró hangulatú Üllői úti bajnoki mérkőzésen. Azután két nagyon fontos gól következett. A Vasas elleni 2-2-es rangadón a Vasas ellen a Népstadionban, majd Salgótarjánban. Ott a Fenyvesi-testvérek két góljával lett matematikailag is bajnok a Fradi. Jóska szerezte a második, a győztes gólt! Egyszer mesterhármast is elért - a Miskolci Honvéd elleni MNK mérkőzésen. 1965-től Karába kiszorította a jobbszélről, ezért a Ganz MÁVAG-ba igazolt, ahol később edzősködött is. 417. Rátkai László (1944. március 1.) - csatár Első mérkőzése: 1963. március 23. Népstadion: FTC- Honvéd 1-0 Utolsó mérkőzése: 1967. november 23. Kaposvár: FTC-K. Honvéd 3-1 Az FTC-ben összesen 68 mérkőzésen szerepelt (28 bajnoki, 27 nemzetközi, 13 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 22 (5 bajnoki, 17 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1962-63,1964,1967. Kupagyőztes csapat tagja: 1965 (WK). Az FTC örökös bajnoka. * „1956-ban, amikor megjelentem az Üllői úton, már nem voltam idegen, hiszen a bátyám itt játszott, és én minden mérkőzésüket megnéztem... Játszottam a serdülő II., majd a serdülő I. csapatban, utána pedig közvetlenül az ifjúsági I. csapatba hívtak. Ekkor már azokkal játszottam együtt, akiket évekkel ezelőtt az oldalvonal mellől figyeltem. Az ifi l-ben együtt játszottam a bátyámmal, amely remek dolog volt! Ifjúsági játékos voltam még, amikor az FTC első csapatában NB l-es meccsen bemutatkozhattam! A Honvéd volt az ellenfél és Fenyvesi dr. góljával 1-0-ra győztünk. Most, hogy így visszaemlékezem, ezúton is szeretnék köszönetét mondani azoknak az edzőknek, akik a sport terén és emberileg is mindent megtettek értem. Hajabács Géza, Száger Mihály, Csanádi Ferenc, Zalka András, Mészáros József edzők és Balogh Ákos bácsi intéző voltak azok, akikre ebben az időben is szeretettel néztem fel. Folytatva sportpályafutásomat, több alkalommal játszottam az NB l-es csapatban, de egy martfűi összecsapás a kapussal, kissé keresztülhúzta számításaimat. Komoly térdsérülés lett belőle, és ez a sérülésem ezután többször kiújult és nagy kihatással volt további pályafutásomra. Függetlenül attól, hogy még ezután is több alkalommal játszottam az első csapatban, de a sérülés ebben az időszakban már nagyon gátolt. így nem tudtam gyökeret verni az első csapatban. 1967 év végén megkeresett a Haladás, és én hosszas töprengés után, igent mondtam. Két okból is: az egyik a már említett sérülés, a másik pedig az volt, hogy válogatott játékosok voltak előttem az első csapatban. Ők ráadásul fiatalok voltak: Varga, Albert, Rákosi - mind-mind kitűnő játékosnak számított és én úgy nem vehettem fel velük a versenyt, hogy két hétig jó volt a lábam, utána két hétig nem... Hogy melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésem? Az ifi meccsek Olaszországban a Caligaris tornán zajlottak, ahol én, mint csapatkapitány, átvehettem a torna megnyeréséért járó trófeát. 65
