Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 41. Fradisták futballmezben III. Aranylabdás Albert Flórián és "aranycsapatbeli" kortársai, 1950-1968 (Budapest, 2002)
- Befejezésül még két, azóta sem megdöntött csúcs: az egyik, hogy 1966. október 23-tól 1969. május 15-ig, tehát több mint 30 hónapig nem volt bajnoki mérkőzésen vesztes csapat tagja, ez egyfolytában 59 mérkőzést jelent! A másik: 1964. március 15-tól 1967. október 31-ig, 44 hónapon át 102 bajnoki mérkőzésen megszakítás nélkül sorozatban védte a Ferencváros kapuját! * Kapusposzt - különleges helytállást kívánó, nehéz és sok esetben a tehetetlenséggel egyenlő feladatkör. Ebből egy csapatban csak egy van, és míg a tíz mezőnyjátékos mögött mindig lehet valaki, ha más nem, a kapuvédő, mögötte csak a háló van... Mindezek után olvassák el még egyszer Géczi kapuspályafutásának - nyugodtan mondhatjuk - „arany-adattárát”. A Fradi-tábor büszke lehet egykori kapusára, Géczi pedig káprázatos pályafutására. 1962. június 1 -jétől - tehát 18 évesen lett a Ferencváros játékosa. Géczi Mészáros József, az akkori ferencvároA Ferencvárosnak örökké büszkeségei maradnak: Géczi, Mátrai, Albert, Fenyvesi dr. si edző hívására jött a Fradiba, aki nem pénzt ígért a fiatal kapusnak, hanem „csak” annyit, hogy bajnokot és magyar válogatottat „csinál” belőle... Fiamar bizalmat is kapott, de az első igazi nagy éve 1964 volt, és utána már egy egész évtized. Gondoljunk csak bele ötszázszor kezdődött Géczi nevével a Ferencváros összeállítása!- A szép emlékek bennem is - gondolom másokban is - erősebben élnek, mint a szomorúak. Nekem nagyon sok örömteli élmény jutott már mindjárt az FTC-beli első szerepléseim alkalmával is. Soha nem tudom elfelejteni az 1965-ös torinói WK döntőt, ahol úgy érzem, részem volt abban, hogy a hálónk érintetlen maradt. Egy másik kupadöntő az 1968-as leedsi mérkőzés is felejthetetlen. Bár 1-0-ra kikaptunk, a hűvös angolok másnap áradoztak a teljesítményemről. Az erről szóló „dokumentumokat”, az akkori angol újságokat azóta is őrzöm. Angliából egy másik felejthetetlen emlék: 1974-ben KEK meccset játszottunk a Liverpool bombacsapatával. Szinte percenként kellett hárítanom az angol csatárok labdáit, de csak egyszer nyúltam magam mögé. Azután Máté Jani a 90. percben egyenlített, és az 1-1 - mint később kiderült - elég volt a továbbjutáshoz. És ugye ebben a sorozatban jött a következő szép emlék, Belgrádban 110 000 tomboló néző előtt szerepeltünk sikerrel - veretlenül jutottunk a KEK döntőbe! így pályafutásom legnagyobb élményének ezt a „kupanégyest” tartom.- Elégedett vagy pályafutásoddal? 61
