Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 38. Ötszáz nap a Fradi "őskorából". 1900-1901 (Budapest, 2001)
tűkkel, alázatukkal oly sok örömet, dicsőséget szereztek Magyarországnak. A szövetség centenáriumi ünnepségének a Madách színház adott otthont, és mint utóbb bebizonyosodott, a helyszín telitalálat volt. Kerényi Imre színigazgató profi módon ráérzett arra, miként lehet a futballt, a futball- ünnepet dramatizálni, és mivel a Szepesi György és Magyar Zoltán által fémjelzett szervezőbizottság remekül előkészítette a programot, az előadók (és az ünnepeltek) felejthetetlen órákkal ajándékozták meg a jelenlévőket. A sportág túlélte a viharokat A színpad látványa csodálatos volt (a műfűvel borított díszlet egy stadion-lelátórészt ábrázolt, amelyen a tizenkét MB I- es csapat mezébe öltözött, százharminckét ifjú futballista ült), a nézőtéren helyet foglaló mintegy nyolcszáz meghívott (egykori és jelenlegi válogatott játékosok, játékvezetők, sportvezetők, politikusok, gazdasági szakemberek) pedig élvezte a műsor minden pillanatát. A program első részében dr. Bozóky Imre, az MLSZ elnöke emlékezett meg a szövetség alapító tagjairól, majd arról beszélt, hogy a labdarúgás azért is csodálatos játék, mert túlélte a XX. század politikai, társadalmi, ideológiai viharait, a háborúkat, sőt, a legnehezebb időszakokban világraszóló eredményekkel ajándékozta meg az országot. Bár a magyar futball a 70-es évektől fokozatosan vesztett a népszerűségéből, az eredményességéből, és az évszázad végére mind szakmailag, mind gazdaságilag a mélypontra jutott, a felemelkedés lehetősége tagadhatatlan. A sportág hitele az utóbbi másfél esztendőben tapasztalt nyugodt, alkotó légkörnek, a labdarúgás reformjának, a szerkezet átalakításának köszönhetően visszaszerezhető. Az MLSZ elnöke azzal zárta a beszédét, hogy nem világbajnokok nevelése az elsődleges cél, sokkal inkább az, hogy a futballsportot szerető, egészséges fiatalokat adjon az országnak. A Császár emlékei Szakács Imre, az Ifjúsági és Sportminisztérium politikai államtitkára a megbetegedett sportminisztert, Deutsch Tamást képviselte, és rövid, ám lényegre törő beszédében kiemelte, hogy a labdarúgás - függetlenül az ország politikai, társadalmi berendezkedésétől - mindig érdekelte az embereket, rajongtak érte. Nincs ez másképp jelenleg sem, még ha a sportág a közelmúltban válságba is került, és csak most kezd újra magára találni. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke svájci nagyköveti elfoglaltsága miatt Bernből küldte el levelét, ebben üdvözölte a születésnapját ünneplő MLSZ-t, a futballtársadalmat. A MOB-elnök kiemelte, hogy a magyar labdarúgás számos példaképet adott a fiataloknak, olyanokat, akik a nehéz körülmények között is hírnevet, elismerést szereztek az országnak. A protokollt oldandó, Szepesi György és Albert Flórián lépett a színpadra, és mintegy negyedórán keresztül felelevenítették a Császár, az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgó pályafutásának a legszebb emlékeit, meccseit, sikereit. A mini interjú után következett az ünnepség fénypontja, dr. Bozóky Imre - színésznők közreműködésével - átadta az MLSZ jubileumi emlékérmeit azoknak a játékosoknak, edzőknek, játékvezetőknek, sportvezetőknek, akik az elmúlt 100 évben a legtöbb elismerést szerezték a magyar futballnak. A kitüntetettek Albert Flórián Barcs Sándor Baróti Lajos Bene Ferenc Börzsey János Bundzsák Dezső Buzánszky Jenő Dalnoki Jenő Détári Lajos Dunai Antal Fazekas László Fenyvesi Máté Garaba Imre Göröcs János Grosics Gyula Gyetvai László Hidegkúti Nándor Illovszky Rudolf Kalocsay Géza Kiprich József Kiss Lászlóné Kovács Ferenc Machos Ferenc Mátrai Sándor Mészöly Kálmán Nagy Miklós Nagymarosi Mihály Novák Dezső Nyilasi Tibor 6
