Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)

Világklasszis a balszélen! Czibor így érkezett az FTC- hez:- Komáromban vonatvezetőként dolgoztam, s az egyik szolgálatom után amikor hazaérkeztem, három úriember várt rám: az MTK, az Újpest és a Ferencváros képviselői. Molnár „Dumás” bácsi a Fradiból lehengerlő volt. Csak ennyit mondott: „Zolikám! Már minden el van intézve”. Akkor negyvenezer forintot ígért és közölte, ha először leszek válogatott, kapok ötezer forintot, ha ötszörös, akkor tízezret. Hozzátette azt is, hogy a Fradit mindenki tiszteli, s minél több válogatott ad, annál jobban emelkedik az egyesület népszerűsége. Emlékszem, édesapám nagyon ritkán beszélt a fociról, ám most megkérdezte, hová írtam alá. Azt mondta, ő is ezt tette volna a helyemben, s ez megnyugtatott. Soha nem bántam meg, hogy így döntöttem és igazi fradista vált belőlem. Még akkor is az voltam, amikor mások nem akarták... Az emlékezetes 1948—49-es bajnokságban 18 gólt szereztem, így rövid időn belül elfogadtak. Egyébként a többi játékostársamért is rajongtak a drukkerek. Abban az esztendőben bajnokok lettünk és nagyon jól éreztem magam zöld-fehérben.

Czibor a Fradiban 44 gólt szerzett, az elsőt az 1948-as Szeged-FTC (0-7!) bajnoki meccsen Szegeden. Az utolsót 1950 karácsonyán az Üllői úton. Ez volt az ő karácsonyi ajándéka az ÉDOSZ-ra változtatott fradisták fenyőfája alá. Nagy kedvenc volt a Fradiban. Egyike az utánozhatatlanoknak. Becézték őt „Rongylábúnak”, s ha nála volt a labda, talán ő maga sem tudta, hogy a következő pillanatban milyen megoldással lapi meg ellenfelét és az egész közönséget, óriási egyénisége, művésze volt a futballnak. Nem is maradhatott a Fradiban - de ő még utolsó erejével, makacskodott a behívó parancs ellen... Végigjátszotta ÉDOSZ mezben az 1950-es kritikus őszi idényt és talán az ő 4 gólja, egyáltalán jelenléte a csatársor balszélén megmentette a csapatot a kieséstől. 1951-ben azonban már lépnie kellett és Czibor az akkori „Vörös Csepel”-t választotta. Azt hitte, hogy onnan nem mozdítható. Tévedett - két év elteltével - még Csepelről is átvezényelték a Honvéd Tiszti Iskolába, és máris Kispesten edzett... És jöttek a Honvéd évek - 1955-ben 20 góllal gólkirály volt! - no és a válogatottbeli világsikerek. És 1956-ban a „Világgá- menés”.

1957-ben az AS Róma játékosa, 1958 és 1961 között a Barcelona kitűnősége. Két bajnoki cím, két Spanyol Kupa, WK-győzelem 1960-ban. Az 1961-es BEK-döntőn gólszerző! (Benfica—Barcelona 3-2)

66