Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)
res válogatott. 1948. május 23-án két hivatalos magyar válogatott is szerepelt! Az egyik a csehek ellen, a másik az albánok ellen... Szabó az albánok ellen csereként lépett a pályára és balszélsőt játszott. Szabó Ferenc a Fradi történetének egyetlen játékosa aki Tiranában mutatkozott be a nemzeti válogatottban... A 0-0-ás találkozó után egy albán mezt kaptak emlékül a játékosok... 314. Hegyes Lőrinc (1925. április 9.) - csatár Első mérkőzése: 1946. november 10. Üllői út: FTC— SZAC 10-0 Utolsó mérkőzése: 1948. május 27. Szeged: Szeged- FTC 0-2 Az FTC-ben összesen 16 mérkőzésen szerepelt (10 bajnoki, 6 nemzetközi) Góljainak száma: 2 (egyéb) 315. Illy Antal - csatár Az FTC-ben csak 1 bajnoki mérkőzésen szerepelt: 1946. december 22. Üllői út: FTC-Vasas 2-2 316. Kispéter Mihály (1919. október 9-1966. január 19.) - hátvéd Első mérkőzése: 1947. február 23. Üllői Út: FTC- MOGÜRT 3-1 Utolsó mérkőzése: 1957. augusztus 4. Newcastle: FTC- Hongkong 2-2 Az FTC-ben összesen 291 mérkőzésen szerepelt (215 bajnoki, 54 nemzetközi, 22 hazai díjmérkőzés) Góljainak száma: 9 (7 bajnoki, 2 egyéb) Bajnokcsapat tagja: 1948-49. A magyar válogatottban 11 alkalommal játszott (4: Szolnok 1941-43., 7: FTC 1947-1953.) Fradi-szívű ember - Kinizsi mezben! Mert a klub történetében ilyen is volt.... Pedig nem is fradistának született, szegedi volt a Móravárosi TE-ben kezdett futballozni, onnan került 1939-ben - 20 évesen - Szolnokra. A MÁV aranycsapatának meghatározó játékosa volt, olyannyira, hogy a magyar válogatottban is helyet kapott. Debreceni kitérő után 1947-ben került a Fradihoz. Hamarosan vezér- egyéniség vált belőle. Mindenkibe erőt és bizalmat öntő egyéniség volt, akit feltétlenül elismertek „vezérnek”. Rudas Feri, a korábbi csapatkapitány maga ajánlotta saját helyére, annyira tisztelte Kispéter erényeit. A játékban megingathatatlan oszlop volt Kispéter. Fenomális tejelő, a levegőben legyőzhetetlen ellenfél. Lövőereje pedig - különösen bal lábának lövőereje - még a sok jó és káprázatos lövő játékos közül is magasan kiemelte. Nemcsak a pályán mutatkozott óriásnak, nemcsak ott tudta pontosan mi a feladata, hanem a pályán kívül is. Nehéz időkben tartotta össze a csapatot, játékostársai szinte babonás hittel tisztelték. A közönség egyik nagy kedvence volt, csupa szív játéka sok hívet szerzett a klubnak. Éveken át tartotta csúcsformáját, a válogatók mégis mellőzték. Soha nem panaszkodott emiatt. Sportszerűen megjegyezte: - jobb a másik... Persze ő is, mindenki tudta, hogy nem a formájával van a baj - hanem az a „bűne”, hogy Üllői úti futballista. Mészáros József, az egykori játékostárs így emlékezett rá:- Amikor csapatunk az ötvenes évek elején nehéz - kieső helyzetbe - került a pályán és a pályán kívül egyaránt erején felül vállalt. Mérkőzésről mérkőzésre ragyogóan játszott. Sorsunk az utolsó, Salgótarján elleni Üllői úti mérkőzésen dőlt el. Miska úgy játszott, mint a tanár, nem egy-két embert, de egy egész csatársort lefogott. Győztünk és az NB l-ben maradtunk. A 90 perc annyira kivette minden energiáját, hogy az öltözőben percekig meg sem 59
