Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)
delkezett, kivetődései, akrobatikus mozgása sok tapsot aratott, ifjú kapusként - vidékről - ifjúsági válogatottként került az Üllői útra. 1944-ben már az amatőr FTC kapuját őrizte. 1945 őszén pedig elérkezett a bemutatkozás ideje a legjobb zöld ingesek között. Éveken át sok bravúrt mutatott be, de egy negatív „bravúrja” (a csepeliektől két óriási potyagólt kapott) a Fradinak az 1947—48-as bajnokságába került... Az 1948—49-es bajnokcsapatnak viszont biztos pontja volt. Biztos pontnak számított a Fradiból ÉDOSZ-ra keresztelt gárdában is. Az 1950-es átigazolási időszak lezárása előtt néhány órával engedett a csábításnak és aláírt a belügyi élgárdához. Hűtlenségéért a sors megbüntette: a Dózsából már csak háromszor került a magyar válogatottba és bajnokcsapat tagja sem lett többé... 1956-ban külföldre távozott, napjainkban is az Egyesült Államokban él. 301. Bíró István - csatár Első mérkőzése: 1946. február 17. Üllői Út: FTC-Kőbányai Barátság 6-1 Utolsó mérkőzése: 1946. május 12. Üllői Út FTC-Dorogi AC 8-2 Az FTC-ben összesen 7 bajnoki mérkőzésen játszott és 1 gólt rúgott. 302. Kocsis Sándor (1929. szeptember 21-1979. július 22.) - csatár Első mérkőzése: 1946. május 26. Üllői út: FTC— Kispest 4-1 Utolsó mérkőzése: 1950. június 18. Sport u.: ÉDOSZ- Előre 3-1 Az FTC-ben összesen 117 mérkőzésen szerepelt. (89 bajnoki, 22 nemzetközi, 6 hazai díjmérkőzés) Góljainak száma: 115! (80 bajnoki, 35 egyéb) Bajnokcsapat tagja: 1948-49. A magyar válogatottban 68 alkalommal játszott (10: FTC) 1948-1950, és 10 gólt szerzett! Bp. Honvéd: 58 (1950-1956 és 65 gól!) A Bp. Honvédből: VB ezüstérmes, VB gólkirály (1954 Svájc, tizenegy góllal volt gólkirály) Olimpiai aranyérmes: 1952 - Helsinki. Háromszoros magyar gólkirály: 1951- ben 30 góllal, 1952-ben 36 góllal, 1954-ben 33 góllal) A magyar labdarúgás felejthetetlen csillaga. Már az FTC ifiben felfigyeltek óriási tehetségére és egészen fiatalon (16 és fél évesen!) helyet kapott a zöld-fehérek felnőtt csapatában. A gólerős játékos hamarosan a válogatott mezt is viselte. Mielőtt a Honvéd aranycsapatába került, már tízszeres válogatott volt - tíz gólos teljesítménynyel! Kocka - ez volt a beceneve. Még a Fradi ifiben kapta... A hátsó Fradi pályán volt egy edzőfal, amelyre számozott kockákat festettek. A játékos felugrott fejelni, az edző pedig bemondta, hogy hányas kockába irányítsa a labdát. Az egyik ifjú játékos majd mindig beletalált. El is nevezték „Kockának”. A becsületes neve Kocsis Sándor volt. Kocsis élményszámba menő felhőfejes góljait, a futballvilág évtizedeken át tapsolta, barcelonai éveiben - pályafutása utolsó időszakában - ismét kapott becenevet: „Aranyfejecske”... A fejelésen kívül volt még egy specialitása, amely szintén szenzációszámba ment: a hany- attvetődéses kapuralövés. A „Kocsis szaltó” egyik leglátványosabb gólja után megtörtént, hogy az ollózva kapuba bombázott találat után az osztrák játékosok is odamentek az ellenfél csatárának gratulálni... Percekig zúgott a taps, a nézők helyükről felállva tombolva ünnepeltek. Kocsis a Fradiban majdnem annyi gólt szerzett átlagban, ahány meccset játszott! Kiugró teljesítményei is voltak, például a győrieknek öt gólt rúgott, fejelt a mindmáig bajnoki csúcsot jelentő 13-0-ás meccsen! Nemzetközi meccsen volt két mesternégyese, Prágában pedig kétszer is mesterhármast szerzett! (A Fradiban összesen hét mesterhármast ért el!) És még egy kuriózum gól is fűződik a nevéhez: az első „számozott gólt” ő szerezte! 1950-ig nem játszottak számozott mezben a csapatok. 1950 februárjától azután 53
