Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)
volt az FTC-nek. Ki tudja, hogy milyen sportvezető lett volna belőle - hiszen váratlan távozása Magyarországról, más vágányra terelte életét. 1948. április 18-án látták utoljára az Üllői úton, amint a győztes meccs után szurkolók vállain vitték az öltözőbe... Olaszországba távozott, ahol 1952-ben a Juventus az ő irányításával nyerte meg az olasz bajnokságot! Évtizedeken át külföldön élt - csak idős korában látogatott vissza az Üllői útra: A szurkolói szeretet minden képzeletet felülmúlt, amikor az FTC-klub- házba lépett...- Melyik volt a legszebb fiatalkori Fradisa emléked?- Amikor a szurkolók a góljaim, akcióim után kórusban „Gyurka! Gyurka!” ütemes kiáltással ünnepeltek. Nem is hagytam el soha a Fradit, és a drága szurkolókat is örökre a szívembe zártam. Ebben az egyesületben éltem át azt a nagyszerű érzést, hogy szinte érzetem a felém irányuló „forró szeretetet”. Nekem ez volt pályafutásom legnagyobb ajándéka, a különféle érmek és kupák csak ezután következnek...- Húszévesen tagja voltál a Fradi legendás százszázalékos bajnokcsapatának...- Igen, a játékommal igyekeztem a bizalmat meghálálni, de ha jól emlékszem, akkor még nem ment úgy a góllövés - talán egy gólt ha szereztem. A bajnoki zárókép felejthetetlen volt: az utolsó meccsen a pálya közepén könnyes szemmel énekeltük a Flimnuszt...- Általában könnyen elsírtad magad?- Mindig meghatott, ha válogatott meccsen képviseltem hazámat. Na és ugye, amikor egyszer-kétszer a szurkolók is meleg szívvel ünnepeltek. Ezek előcsalták az örömkönnyeket...- Néhányszor a vállukra is emeltek - úgy ünnepeltek. Emlékszel ilyenre?- A legemlékezetesebb az Ausztria elleni legendás KK- visszavágó - 6-1-re győztünk ott, akkor szinte agyonöleltek, de egy 1934-es Fiúsvéti tornán is vállon vittek le a pályáról. Igaz, két meccsen kilenc gólt szereztem...- Gondolom, a válogatottban is, amikor a cseheknek hét gólt rúgtál.- Oh, azon a meccsen nekem nagyon kijött a lépés, szinte minden sikerült. Az első félidőben egy, a másodikban hat gólt szereztem! Szegény Plancsika arca egyre fehérebb lett, ahogy kapta a gólokat. Úgy megsajnáltam, hogy a meccs után hozzáléptem, átöleltem és vigasztaltam. Talán nem sokan tudják, de a „hetes” után életre szóló barátságot kötöttünk.- És a régi játékostársak közül kik voltak a kedvenceid?- A Fradiból senkit sem szeretnék említeni, hiszen úgy éltünk, mint a testvérek, egy mindenkiért, mindenki egyért küzdött.-A portyákon, külföldi utakon ki volt a szobatársad?- Toldi Géza - akit Fradi-szívéért nagyon tiszteltem és szerettem. Micsoda lelkesedéssel, lendülettel játszott!... És ez ránk is nagyon lelkesítőén hatott.- Gyurka! Most is lelkes az Üllői úton a hangulat ugye tudod, hogy a Fradi 1992-ben bajnok volt és ez igencsak összehozta a Fradi-tábort. Nem vágysz haza, egy „csipetnyi Üllői úti hangulatra"?- Dehogynem, csak hát a betegségeim meg a korom miatt nehezebben mozgok. Pedig mindig szépek voltak a pesti hazalátogatások. Ahogy tíz éve a Fradi-szurkolók az FTC klubházban ünnepeltek, nos, úgy sírtam, zokogtam, hogy alig tudtam megszólalni. Jó volt ismét az Üllői úti stadion gyepén lépdelni, kezdőrúgást végezni. Bizony, megható volt mindez, hiszen akik ott tapsoltak, fiaik, unokáik azoknak a régi szurkolóknak, akik hajdanán még engem ünnepeltek. A falelátók eltűntek, de a pálya varázsa most is a Fradi imádatát hirdeti. Látod, ezért is örülök ennek az Aranydiplomának, hiszen onnan, a hazámból, az Üllői útról kaptam. Ez az interjú Genovában készült Sárosi Gyurkával. Évtizedeken át ott élt, de idehaza sem felejtették el. 1992 szeptemberében, 80. születésnapja alkalmából az Üllői útról dísztávirat köszöntötte és az a hír, hogy megkapta az 25
