Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)

Utoljára taposta a pálya gyepét, utoljára támaszkodott a Springer-szobor talapzatához. A meccs után még egy kicsit megpihent az FTC múzeumban, aztán taxi érkezett és az öreg csatár már nem láthatta többé az FTC-pályát.

Amikor a F’asaréti úton kisegítettem a kocsiból, már nagyon fáradt, nagyon sápadt volt. Amint megöleltük egymást, szinte remegve mondta: - Mindent nagyon köszönök, Isten veled barátom.

Azután átment a házukhoz az utca túlsó oldalára - még egy integetés és ez az utolsó kép. Minderre ma már jelképesen is gondolhatok. Igen, ő már a túloldalon volt, az ő integetése akkor már utolsó Istenhozzádot jelentett. Augusztus 16-án egy szív, Toldi Géza szíve utolsót dobbant. Elment az igaz tradisták egyik legnagyobbika, itt hagyva emlékét és Fradi szívének Varázsát. És tovább él milliónyi fradista szívében, a legendák világában...

213 Acht (Aknai) János (1908-?) - kapus

Első mérkőzése: 1928. május 28. Üllői út: FTC-Black- bourn Rowers 6-1

Utolsó mérkőzése: 1928. június 3. Üllői út: FTC-Vienna 3-1 Sokan talán tévedésnek tartják, hogy az újpesti színekből ismert válogatott kapusa a ferencvárosi futballisták között is szerepel. Nem tévedés, mielőtt az Üllői útról Újpestre ment ezen a két nemzetközi mérkőzésen a Fradi kapuját védte. Méghozzá jól, hiszen az angol kupagyőztes elleni sikerre az egész kontinens labdarúgó közvéleménye felfigyelt, nagy-nagy sikernek számított.

Érdekes, hogy az Üllői útról minden különösebb nehézség nélkül elengedték a lila-fehérekhez, ahol Acht, Aknai néven bajnok, kupagyőztes csapat tagja lett - no és a magyar válogatottban tíz alkalommal is szerepelt! (1929- 1932)

214. Berkessy Elemér (1905. június 20.-1993. július 6.) - fedezel

Első mérkőzése: 1928. június 6. Pécs: FTC-Pécs- Baranya 9-3

Utolsó mérkőzése: 1932. június 12. Üllői út: FTC-Bu- dai 11 3-1

Az FTC-ben összesen 85 mérkőzésen szerepelt (25

bajnoki, 52 nemzetközi, 8 hazai díjmérkőzés) Góljainak száma: 7 (egyéb)

Bajnokcsapat tagja: 1927-28,1931-32

Kupagyőztes csapat tagja: 1928 (Magyar Kupa és KK)

A magyar válogatottban 7 alkalommal játszott (1928- 1930)

Huszonhárom évesen mutatkozott be a Ferencváros profijai között és szinte azonnal kihagyhatatlan fedezetjátékosa lett a Fradi sikercsapatának. Három éven át tündökölt a szeretett zöld-fehér mezben, és a 190 cm-es "Jegenye" Salamon Béla adta neki a stílusos becenevet a közönség kedvence lett. A 100%-os bajnokcsapat tagjaként még ünnepelték, azután elérkezett a búcsú az Üllői úttól. Erre 74 éves korában így emlékezett:- Súlyos sérüléseim miatt hosszú ideig nem játszhattam - emlékezik vissza. - Közben láttam, hogy a helyemre hátravont Lázár Gyula - aki szélsőként kezdte - micsoda nagyszerűen futballozik. Ha meggyógyulok, gondoltam, vele nem tudok vetélkedni. Elkezdtem tehát tanulni franciául, készülve a külföldi profi pályafutásra. Amikor rendbe jöttem, módom nyílt próbajátékra a párizsi Racing Clubban. Az Ajax ellen szerepeltem és sikerült két gólt rúgnom. A Racing szerződtetett, a Ferencvárostól két év szabadságot kaptam, azzal, hogy vagy visszatérek a klubhoz, vagy fizetek tízezer pengőt. Iszonyatosan nagy pénz volt ez a hazai havi 80-100 pengős fizetésekhez viszonyítva.- A francia bajnokságban az utolsó mérkőzésen, a nizzaiak ellen ott voltak az FC Barcelona megfigyelői. A meccs után leültek tárgyalni velem és azonnal a dupláját ígérték annak, amit Párizsban kaptam. Az FC Barcelona 120 000 pengőt fizetett ki a Racingnak és a Ferencvárosnak, s én a spanyol labdarúgás első külföldi labdarúgójaként mutatkozhattam be. Nem volt könnyű. Ma sztárként ünnepük ott a drága pénzért vett futballistákat, akkor azonban elég sandán lesték minden mozdulatomat. Ha csak kicsit löktem egy ellenfelemen, kórusban szidott a közönség.- Amikor 1936-ban kitört a polgárháború, hazajöttem.

17