Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)
1984. február 15. Magyar Hírlap Az FTC aranydiplomása Legalább száz ember zsúfolódik össze az FTC klubházának második emeleti fogadótermében, amikor megjelenik a még mindig szálfaegyenes, ősz hajú férfi. A 75 éves Toldi Géza. Ebben a pillanatban feldübörög a taps, s a kórus: Géza...., Géza....! Az ünnepeltet megállítja, szinte földhöz szögezi a hangfergeteg. Arcán zavar és meghatottság. Csendesül a terem, rövid ünneplő beszédeket mondanak, ajándékokat adnak át az MLSZ, az FTC, a Baráti Kör küldöttei, és sok apró, emlékeztető tárgyat a sok régi barát. Az egy emelettel lejjebb megterített terembe menet - ide hívta Toldi vagy ötven, legbensőbb barátját. Több mint negyven évvel az Üllői úton való utolsó játéka után, több évtizedes külföldi edzősködéssel a háta mögött - miért ünnepük idehaza még mindig ilyen lelkesedéssel. Miért írta Nagy Béla, az FTC történelmének „élő lexikona" és jótollú írója - Toldiról írt könyvének címlapjára: A FBADI SZÍV ÉS SZELLEM MEGTESTESÍTŐJE. Miért melegszik át a régi szurkolók szive ma is, ha találkoznak vele az utcán, vagy a klub stadionjában? Miért éppen ő kapta meg elsőként az FTC elnöksége által nemrég alapított „Aranydiplomát", amelynek szövege önmagáért beszél: „Toldi Géza sporttársnak, a Ferencvárosi Torna Club elnöksége a klub érdekében véghezvitt kiemelkedő tevékenységéért, hírnevének ápolásáét az egyesület legnagyobb kitüntetését, az FTC ARANYDIPLO- MÁJÁT adományozza. 1984. II. 11. Kovács Imre elnök, Losonczi Tibor ügyv. elnök. ” Egy mondatba sűrítve: mivel magyarázható ez az atmoszféra, amely csak kivételes kvalitású embereket övez? Nagy Bélát kérdezem, aki - még fiatal lévén - soha nem látta Toldit játszani.- Az ilyen érzelmeket nehéz szavakba önteni. Az azonban biztos, hogy Toldi szellemi öröksége évtizedeken át hatott, s hat ma is. Emlékszem, Bákosi Gyuszi, aki szintén nem láthatta játszani, milyen rajongással beszélt róla, őt tekintette példaképének. És Budas Feri is milyen nagyrabecsüléssel nyújtotta át az ö személyes ajándékát? S hogy mennyire kötődik ma is a klubhoz, misem bizonyítja jobban, minthogy a sportpályafutása alatt kapott valamennyi érmét, tiszteletdíját az egyesületnek ajándékozta... Toldiné Várkonyi Edit - a volt sokszoros válogatott kosaras - mosolyogva meséli:- Nemrégen a Nemzeti Bankban volt dolgunk. Egy fiatal emberhez kerültünk. Amikor meghallotta a nevet, csupa derű lett az arca. Aztán telefont kapcsoltak hozzá, s ő megható kedvességgel mondta a vonalban lévőnek: „tudod, ki van nálam?! A gombfoci csapatom balösszekötője, Toldi Géza..." A klubban tart a vacsora, a klubház előtt pedig régi szurkolók várják, hogy ők is megszoríthassák az ünnepelt kezét. Miért?- Toldi Géza kedves, közvetlen és szeretetreméltó volt kezdő játékosnak, s ugyanolyan maradt akkor is, amikor csillaga a legfényesebben ragyogott. Soha nem ment el senki mellett szó nélkül, aki megállította, mindenkivel szívesen beszélgetett, akár az aznap lőtt góljáról, akár a következő ellenfélről. Nemcsak messziről, a pályáról ismertük tehát, hanem élő, eleven kapcsolat volt köztünk. Azért járt még az edzésekre is több száz szurkoló... Ezért él tehát olyan mélyen az emberek szívében ma is Toldi számtalan gólja, csodálatos lövőkészsége, fanatikus klubszeretete és győzniakarása. Bajnai Teréz Toldi Géza emlékműsor a Petőfi rádió 1985. szeptember 4-ei adásában, (részlet) Toldi Gézára emlékezünk-a riporter Tóth Gabriella.- Három évvel ezelőtt a „Hogy tetszik lenni?" című műsorban megszólalt Toldi Géza. Ekkor jártam nála, akkor ismertem meg. Néhány perc múlva azt a három esztendővel ezelőtti beszélgetést hallják majd, de előtte Nagy Béla az FTC krónikása emlékezik vissza utolsó találkozásukra Toldi Gézával, akiről könyvet is írt és baráti szálak fűzték hozzá.- Igen, amikor tavaly februárban Géza bácsi 75. születésnapját ünnepeltük, ez a könyv is őt köszöntötte. Nagyon örült pályafutása megörökítésének, s annak a kitüntetésnek is, a melyet a Fraditól kapott. Tulajdonképpen az ő tiszteletére alapítottuk az FTC Aranydiplomát, amelyet a klub történetében Toldi Gézának adtunk át először. Géza bácsi is alapított egy vándordíját bő évtizeddel ezelőtt. Ezt mindig az a játékos kapja, aki a ferencvárosi szakvezetés szerint egy-egy bajnoki évadban a legjobb átlagteljesítményt nyújtja. Legutoljára Takács Laci kapta ezt a nevezetes vándordíját. Az augusztus elsejei FTC-Austria mérkőzés előtt Toldi Géza odament a Springer szoborhoz és ott történt az átadás. Ezt megelőzően az átadás mindig az Üllői úti pálya közepén szokott megtörténni. Ezúttal azonban már a legendás csatár nem tudott a pálya közepéig bemenni. A kórházi ágy öleléséből még alig szabadult, aznap délben jött ki és első útja haza, haza az Üllői úti stadionba vezette. Zúgott a taps, amikor a legendás csatárt meglátta a 20 ezres Üllői úti publikum. Alighanem ő is, és sokan mi is sejtettük, Toldi Géza alakja utoljára tűnt fel az Üllői úti pályán... 15
