Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)
tűs csatársor gólkirálya volt, több gólt szerzett, mint ahány meccsen játszott! 1975-ben történt beszélgetésünk alkalmával mondta: - Valóban legendás hírnévre tett szert ez a csatársor. Tagjai azonkívül, hogy jól képzett, fegyelmezett játékosok voltak, egyben barátként is segítették egymást. Nagyon szerették a zöld-fehér színeket, és nagyon szerettek futballozni. Valamennyien vallottuk: nemcsak a lábnak kell éreznie a labdát, hanem a szívnek is! Sokszor jött a híres Fradi 20 perc, amelyet kevés védelem bírt ki. így volt ez a híres 1929-es dél-amerikai túrán is. így fektettük két vállra az olimpiai bajnok uruguay- i válogatottat is. Két gólt lőttem ezen a fontos mérkőzésen. Nekem pályafutásom alatt az uruguay-i csapatnak lőtt első gólom a legkedvesebb. Már idegesek voltak a hazaiak, főleg a szélsőjátékunk miatt. És eljött az én pillanatom: a hozzám került labdát azonnal kapura lőttem és néhány másodperc múlva rezgett a háló. A tömeg az ünneplő magyarokat leszámítva döbbenten bámult, meredt a kapura. Számukra ez szinte lehetetlen volt. Csodakapusuk Montevideóban gólt kapott! Egy vékony magyar fiú követte el ezt a szörnyűséget. Később még hihetetlenebb dolog történt: egy kimondhatatlan T-betűs csatársor jobbösszekötője még egy gólt lőtt - és végül 3-2-re kikapott az olimpiai, majd a világbajnok válogatott! Takács II természetesen bajnoki mérkőzéseken is tucatszám, gólkirályhoz illően lőtte a gólokat. Amikor valamilyen bajnoksággal kapcsolatos gólja felől érdeklődtem, meglepetésemre így válaszolt:- Az akkori körülmények között tényleg sok gólt lőttem, de most mégsem egy ilyennek mesélem el a történetét, hanem a Fradi 100%-os bajnokságának századik góljára emlékezem, jóllehet ezt én csak előkészítettem. A mérkőzés előtt az újságok nekem jósolták a századik gól megszerzését, hiszen akkor jócskán vezettem a góllövőlistát. Ment ezen a mérkőzésen is a játék. Egy jó labdával kiugrottam, kicseleztem a halfom, majd a bekkemet is leráztam, de közben nagyon kisodródtam a szélre, és kikerültem a biztos lövőszögemből is. Ekkor felnéztem, látom, hogy Toldi követte a támadást. Alákacsáztam a labdának, mely a befutó Toldi fejéről védhetetlenül vágódott a hálóba. Nagyon örültünk az együtt szerzett gólnak, amelyre mindketten külön éremjutalmat is kaptunk. Azt hiszem, gólelőkészítésért én kaptam az első díszérmet a magyar futball történetében... Befejezésül - mivel tudtam, hogy nem éppen a fejjátéka volt az erőssége - egy fejes gólról szerettem volna hallani. Erre a kérdésemre sem mindennapos választ adott:- Köztudott, hogy sportszerű játékos voltam, akit alig figyelmeztettek a pályán. Egy alkalommal mégis kiállítottak, méghozzá fejelés miatt. Egy barátságos mérkőzésen a szép számú közönség követelni kezdte, hogy „kis Taki - gólt fejelni!”. Jól ment a játék, nekem is jó kedvem volt, így elhatároztam, hogy eleget teszek a közönség kérésének. Sajnos, nem jött jó beadás, meg hát nem voltam éppen fejes virtuóz... Mit volt mit tennem, ki kellett cseleznem az ellenfél egész védelmét, elfektettem a kapust, majd megállítottam a labdát a gólvonalon, letérdeltem és befejeltem. A közönségnek nagyon tetszett, a játékvezetőnek kevésbé. Komolytalan játék miatt kiállított. Hát ez is kevés gólszerző élhette meg! Takács II harmincéves koráig játszott a Fradiban, de még ezután sem hagyta abba az aktív játékot, a Taxisok csapatában is volt még egy-két gólbő mérkőzése. 1942- ben akasztotta szögre a futballcipőt - de csak mint játékos. A MOGÜRT-ben és más alsóbb osztályú csapatokban edzősködött a futballtól nem tudott elszakadni. Élete végéig két csapatnak szurkolt: a Fradinak és a Vasasnak... Az Üllői úti stadion FTC-Vasas nyitómérkőzésén - 70 éves korábban - ő végezte el a kezdőrúgást, az ő labda- érintésével indult a foci a mai modern Üllői úti stadionban. 12
