Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 37. Fradisták futballmezben 2. 1926-1950 (Budapest, 2000)
gas ívben hátrafelé beadott. Valamivel a 16-oson belül álltam és láttam, hogy a labda felém száll. Összeszedtem minden erőmet és irtózatosan megvágtam. Mint a veszett fene úgy szállt kapura a laszti. A cseh kapus oda se szagolhatott volna, ha a labda nem csattan a felső lécen. Első ténykedésem eredménye a Fradiban ez a kapufa volt. De ezt a kapufát olyan tapsvihar fogadta, mintha három gólt lőttem volna egyszerre. Éreztem, hogy ez a tomboló taps valójában nem is a kapufának szól, hanem nekem, az új fiúnak. Lábamból a reszketés pillanatok alatt eltűnt, s közel másfél évtizedes pályafutásom alatt sohasem tért vissza többé.” Hamarosan eljött az idő, amikor az ellenfelek kezdtek reszketni arra a hírre, hogy Turay játszik. Egy Vasas elleni meccs után így írtak a Nemzeti Sportban Turayról, a mezőny legjobbjáról: „A 10 emberrel játszó Ferencváros a nagyszerű Vasas ellen is megmentette Turay révén a 2 pontot. Époszi hőssé magasodott ezen a mérkőzésen. Turay, ez az őserő, ez a csupa csont, izom, szívember, aki nem ismerve fáradtságot, tűrve a legkeményebb faultokat, mindenütt ott volt, passzolt, fejelt, szerelt, lőtt, s a csapatba az ő hidegvére önfeláldozása öntött lelket. Technikája szinte tökéletes, nem ismeri a pipogyaságot, kemény, rengeteget elbír, csodálatos futballintelligenciája van.” Apropó, intelligencia! Sokan lenézték az eredetileg péksegéd Turayt, sőt olyan hírek is megjelentek a bulvársajtóban, hogy még írni sem tud... A Suttyó becenév azonban nem innen származik. Idézzük ismét Turayt: „Belgrád- ba utaztunk játszani. A vonaton angyalföldi emlékeimről mesélek és csak úgy közbevetőleg megemlítem, hogy arra mifelénk a rendőr neve: Suttyó. Ezt a szót egetverő siker fogadja. Mesém unalomba fullad, de ez a szó életben marad. Obitz Gábor javasolja, hogy az én nevem ezután Suttyó legyen... Egyhangú lelkesedés fogadja az indítványt, s néhány hét múlva már azt írja az egyik lap, hogy „Suttyó” a középcsatár az osztrákok ellen. A közönség kórusban kiáltja a Suttyó nevet és egy időre mindenki elfelejti, hogy Turay a becsületes nevem. Ami pedig a következő becenevemet illeti, nos az az MTK-pályához fűződik. A Bástya ellen játszottunk. Remekül megy a játék, berúgom az első gólt, a másodikat, a harmadikat, a negyediket, az ötödiket! A közönség őrjöng: - Császár! - kiáltja egy öblös hang az állóhelyről. Sok százan ordítják tovább: Császár! Császár! Ettől kezdve hol Suttyónak, hol Császárnak becéztek. Tetőpontjára jutottam a népszerűségnek - két becenevem is volt! Egy szegény szobrász megkér, hogy álljak modellt neki, szobrot akar csinálni rólam, s a kis szobrokat árulni fogja. Három napig Sződligeten modellt álltam... (A kis szoborból egy példány a Fradi futballmúzeumban napjainkban is látható!) 9
