Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 36. Fradisták futballmezben 1. 1900-1926 (Budapest, 2000)
fő erőssége volt a piros-fehérek ifjúsági csapatának. Szüleinél, Kispesten lakott, így kissé körülményes volt a Millenáris pályára bejárnia. Mi sem természetesebb, minthogy a KAC szemfüles intézője hamarosan megtudta Eizi kispesti voltát, s kivetette hálóját a sokat ígérő futballista gyerekre. A szipkázás azonban nem ment könnyen, mert a BTC is mindent elkövetett, hogy maradásra bírja.” Végül egy „szívügy” döntötte el további sorsát: beleszeretett egy kispesti lányba, aki KAC szimpatizáns volt... Eizi hamarosan átlépett a Kispesti AC-ba. A romantikus futballszerelemnek boldog házasság lett a vége. Eisenhoffer pedig a kispestiek legjobb játékosává nőtte ki magát. A KAC protipere idején azonban szétesett a kispesti gárda, és Eizi az FTC-ben kötött ki. Csak egy idényt játszott az FTC-ben, de rendkívül eredményes játékával emlékezetessé tette Üllői úti szereplését. No és az 1924- es olimpián a magyar válogatottban ő képviselte az FTC- t. És a párizsi olimpia első gólszerzője Eisenhoffer volt! A Fradiból külföldre szerződött, s hamarosan idegen pályákon ontotta a gólokat. Még Amerikába is eljutott... 1945- ben perforált vakbélgyulladásban idehaza hunyt el... 178. Hahn Sándor dr. - fedezet Első mérkőzése: 1923. október 14. Bécs: FTC-Amateure 1-1. Utolsó mérkőzése: 1924. március 16. Üllői út: Zugló-FTC 2-0. Az FTC-ben összesen 9 mérkőzésen szerepelt (4 bajnoki, 5 nemzetközi). * „1923 tavaszáig a II. osztályú bajnokságot nyert Budapest Sport Egyesület játékosa voltam, majd átléptem az FTC-hez. Eleinte a II. csapatban játszottam, majd bekerültem abba a túracsapatba is, ahol Törökországban 3-0-ra győztünk a válogatott ellen. 1924 márciusában komoly sérülés ért egy barátságos meccsen, ezzel véget ért futballista karrierem. Ettől kezdve a Club választmányi tagja voltam, egészen a II. világháború végéig. 1946-ban elnökségi tagnak választottak meg és eljövetelemig ezt a tisztséget meg is tartottam.” Hahn Sándor a későbbiekben külföldre távozott, és Amerikából írt leveléből idéztük a fenti részletet... 179. Kohut Vilmos (1906. július 17.-1986. február 14.) - csatár Első mérkőzése: 1924. április 15. Üllői út: FTC-Törekvés 3-1. Utolsó mérkőzése: 1933. június 18. München: Bayern M.-FTC 3-2. Az FTC-ben összesen 441 mérkőzésen szerepelt (181 bajnoki, 216 nemzetközi (I), 44 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 228! (90 bajnoki, 138 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1925-26, 1926-27,1927-28,1931-32. Kupagyőztes csapat tagja: 1928 (KK), 1927, 1928, 1933 (Magyar Kupa). A magyar válogatottban 25 mérkőzést játszott (23: FTC, 2: 0. Marseille). Az FTC-ből 1925-től 1932-ig volt válogatott, míg 1938-ban a Marseille játékosaként kétszer kapott helyet a franciaországi vb-n szereplő csapatban. Kohut a válogatottban 12 gólt szerzett. * Igazolványában - saját szememmel láttam a nyolcvanas évek elején - neve Kohaut és nem Kohut. íme a „névadás” rövid magyarázata:- Kohaut volt az eredeti nevem, de a szurkolók kihagyták az a betűt a könnyebb kiejtés miatt. Elkereszteltek, de természetesen nem bántam, főleg, amikor lövéseimnél zúgott a lelátó népe, hogy Kohuuuut! Pályafutása a Fradiban egy hideg februári napon, az FTC-MAC barátságos mérkőzésen kezdődött. „A megjelent lelkes drukkerek figyelmét felkeltette egy jókötésű, tömzsi, kopasz fiú, akit eddig még nem láttak az FTC egyik csapatában sem. Klement Sándor, az FTC kijelentette, hogy Kohaut Vilmosnak hívják, Pestszentlőrincről igazolták az FTC-ben, és 1924. március 15-én jár le az átigazolási ideje. Az a fanatikus hit, amit az összes FTC bennfentes egyértelműen hangoztatott, arra mutatott, hogy új csillag bemutatkozása következik. Kijelentették, hogy ő lesz a magyar válogatott balszélsője.’’(Sporthírlap) így történt, hogy Kohut egy évtizeden át a magyar labdarúgás egyik kiemelkedő játékosának számított. A híres - szinte az alapvonalról lőtt - Kohut bombákról idős korában ezt mondta a legendás csatár;- Már a SZAC-ban is lőttem nehéz szögből gólokat, de természetesen ferencvárosi pályafutásom idejére csúcsosodott ki a „Kohut-szög”, ami után lövéseim sokszor vágódtak nagy erővel a hálóba. Erre nem tanított senki, ösztönösen csináltam. A jobblábas lövésekre viszont Tóth Potya játékostársam, majd edzőm hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy ez mennyire fontos, így edzés előtt és után szorgalmasan gyakoroltam, s a napi több száz lövés megtette a hatást. Fél év múlva úgy lőttem jobbal is, hogy csak úgy süvített... A szögletek meg csavarodtak a kapuba. A Fradiban egyébként két olyan meccsem akadt, amit soha nem tudtam feledni: 1929-ben az uruguayi váloga61
