Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 35. Üllői úti emlékkönyv. A magyar válogatott mérkőzései az FTC stadionban 1911-1999 (Budapest, 2000)

Egy „halhatatlan" fénykép az 1947. május 4-i osztrák-magyarról. A leszakadt tribünrész egyik gerendájába kapaszkodva menekült a szurkoló... Nika Lászlónak hívták, aki az esetről azokban a napokban így emlékezett meg: „Éppen annak örültem Szusza góya után, hogy most már 3:2-re áll a mérkőzés, és biztosan győzünk... A fedett lelátó legtetején voltam a falhoz préselve, közvetlenül a szellőző ablak nyílása mellett. Szóval éppen örültem, amikor nagy recsegést hallottam. A reccsenés után még jobban a falhoz szorultam, megingott a lelátó, és mielőtt minden leszakadt volna, én az ablak gerendájába kapaszkodtam. Először lenéztem. Alattam romokat, gerendákat láttam és jajveszékelést, segítségkérést hallottam.

A 16 éves Nika László arca megrándul.

Látszik rajta az átélt izgalom és félelem emléke. A fiú, ahogyan a mérkőzésen megfigyeltük - 4-5 percig lóghatott 15 méter magasságban. Mire gondolt ez idő alatt? Törődtek-e vele a lentiek, adtak-e tanácsokat?

„Ilyesmit nem hallottam. Nem adtak semmiféle tanácsot, mással voltak elfoglalva odalent. Na Laci, most segíts magadon - gondoltam a nagy zűrzavarban. Egyenlőre középen lógtam, azt hittem, hogy kidűl az oldalfal is, és vártam. El kell érnem a tőlem 5 méterre lévő oszlopot - gondoltam - de már remegtek az újjaim és a karom a fáradtságtól, no meg az izgalomtól is. De erőt adott a félelem. Szóval úgy menekültem meg, hogy áttornáztam magamat az oszlopig, és onnan már könnyű volt lemászni..."

ÜLLŐI ÚTI EMLÉKKÖNYV