Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 34. Fradi nosztalgia 3. Fradi-szívű Toldi Géza (Budapest, 1999)
Gyermekkor - természetesen futballal 1909. február 11-én születtem Budapesten, az I. kerület, Avar u. 2. szám alatti bérházban. Ez közvetlen a régi tabáni temető mellett volt. Az 1 848-as szabadságharcosok sírját nap mint nap láttam. Mégpedig azért mert ott díszelgett egy nagy grund, és mi, környékbeli srácok, odajártunk focizni. Aztán, amikor elfáradtunk, átmentünk a temetőbe, és a jó füves részeken - a sírok mellett - leheveredtünk pihenni. Mi, budai gyerekek, naphosszat ott rugdostuk a labdát az Avar utcai grundokon. Később megalakítottuk hivatalos csapatunkat, amelyet az I. kerületi ITE (Ifjúsági Torna Egylet) névre kereszteltünk. A IV. osztályban kezdtünk és évről évre jöttünk fölfelé végül - 1927-ben - már az ILSZ első osztályába jutottunk be! Jó kis csapatunk volt, bizonyíték: később ebből a csapatból három magyar válogatott játékos került ki! Hóri az újpestiek kapusa, Magda Béla, a Budai 1 1, majd a Ferencváros játékosa és jómagam. 1 927 karácsonyán Weisz Bandi keresett fel, és javasolta: lépjek be a Ferencvárosba. Megkérdeztem szüléimét, hogy el- engednek-e ilyen nagy egyesületbe? Végső soron ők mondták ki a döntő szót, különösen azért is, mert a Ferencváros vállalta a taníttatásomat. Ez nem kis dolog volt akkor, különösen, hogy mi öten voltunk testvérek. Testvéreim: László, Margit, József és Erzsébet. Valamennyien szép kort éltek meg, csak László hunyt el korán - szerelmi bánatában öngyilkos lett...- Amikor az ITE csapatában játszottál, a Fradinak szurkoltál?- Nem mondhatnám, hogy nagyon érdekelt a „profik" futballja. Egyszer egy Fra- di-MTK-n kinn voltam az állóhelyen, és alig láttam valamit az előttem állóktól. Úgy gondoltam, hogy jobb a labdát rúgni, mint szurkolni és elmaradtam a nagy pályáktól. Nem voltam rajongó gyerek, akinek minden vágya az lett volna, hogy a Fradiban játszhasson. 6 „Elsők" a ferenc- városban- Mikor mutatkoztál be a Ferencváros profi csapatában?- 1928. február 22-én az Üllői úti pályán estem át a tűzkeresztségen. A Dorogi AC elleni Magyar Kupameccsen viseltem először a Ferencváros mezét. Nem voltam lámpalázas. Tóth Potya, az edzőnk a meccs előtt megnyugtatott, beszélgetett velem. Minden szava a szívemhez szólt. A Fradi 9-0-ra győzött, az utolsó két gólt én lőttem... („A mérkőzésen Tunigold, az új ember nagy sikerrel mutatkozott be, mind a mezőnyben, mind a kapu előtt..." Nemzeti Sport)- Az első bajnoki mérkőzésre sem kellett sokáig várnod. A nagy nap 1928. május 20. Üllői út: Ferencváros-Nemzeti 4-1! „A csatársorban tehetséges újonc mutatkozott be a jobbszélen Tunigold személyében. Jelentős kvalitásokat árult el, és ha szorgalmas lesz, sokra viheti." (Nemzeti Sport)- Végül is hogyan lettél Tunigoldból Toldi?-1928 júniusában a Ferencváros vezetősége írásban nyújtotta be kérelmét a PLASZ-hoz, mely szerint a fiatal Tunigoldot ezentúl Tamási néven kívánja szerepeltetni. A következő, a Pécs-Baranya elleni összeállításban mégsem Tamási néven futottam ki a pályára. Szigeti Imre, a labdarúgók akkori elnöke „keresztelt" el Toldira, és bevallom nekem is jobban tetszett ez az új név. így lettem végül Tunigoldból Toldi. És Toldi névvel az első összeállításban jobbszélső voltam... * 1928. november 25. Üllői út: Ferencváros- Vasas 9-0! Toldi Géza a Ferencváros bajnoki mérkőzésén ekkor lőtte első gólját! „A 22. percben a Takács-Koszta szárnyat nem bírja tartani a Vasas. Takács II a vonaltól hátrahúzza a labdát, s Toldi szabályosan bevágja." Ennyi, így visszapergetve egy világhírű játékos első gólja... Szünet után megszületett az első Toldi-fejesgól is. FRADI NOSZTALGIA
