Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 34. Fradi nosztalgia 3. Fradi-szívű Toldi Géza (Budapest, 1999)
rencvárosi hölgyszurkoló örömmel üdvözölt:- De jó, hogy látlak, Géza! Örülök a sikereidnek, jól nézel ki. A meccs után amikor a Szeged legyőzte a Fradit, ugyanez a hölgy:- Te hazaáruló! Te gazember! Gólt rúgtál a Fradinak! - és dühösen rázta esernyőjét, a szitkozódás közepette... Aztán eljött az idő, hogy az Üllői útiak ismét a keblükre öleltek. Az utolsó „percek" Szegeden- Nagyon vágytam vissza a Fradiba, szerettem volna ismét az Üllői úton játszani. De Markovits Szilárd hallani sem akart az elengedésemről. És kezdődött az 1942/43- as bajnokság. Tízen már levetkőztek, csak én hajtogattam a folyósón, hogy sérült vagyok, nem tudok játszani. Markovits Szilárd sem volt buta ember, tudta, hogy csak időt szeretnék nyerni az átigazoláshoz, és ugye ha már a Szegedben pályára lépek, egy évig maradnom kell... Azt mondta:- Nem baj, ha sérült vagy, menj be a kezdőkörbe, ülj le a fűbe - nekem csak az a lényeg, hogy a pályán legyél... A kritikus helyzetet egy váratlan esemény oldotta meg. Óriási kiabálás, idegeskedés, és csak arra lettünk figyelmesek, hogy hadonászva küldenek mindenkit haza:- Leesett a kormányzó fiának a repülőgépe! Országos gyász, semmi szórakozás - minden ilyen jelleqű esemény azonnal letiltva! így „megmenekültem" a pályára lépéstől, Markovits pedig látva, hogy mennyire vágyom a Fradiba - beadta a derekát és visz- szaengedett az Üllői útra. Még azt is elintézte, hogy az MLSZ-ben szombaton délután legyen ott valaki, aki szentesíti az átigazolásom. Mindfezt azért tette, hogy másnap már játszhassak a Fradiban... 1 942/43: Toldi Géza visszaszerzödött a Ferencvároshoz! 1942. augusztus 23-án jelent meg a fenti hír a Nemzeti Sport címoldalán. És már Toldi Géza ezen a napon - a Szolnok elleni bajnoki meccsen - viselte a zöld-fehér mezt!- Amikor elmentél a Ferencvárosból, gondoltál-e arra, hogy valaha visszatérsz?- Ez csak akkor jutott eszembe, amikor Tóth Potya visszatért a Fradiba, hiszen ő volt az én tanítómesterem. 1942 tavaszán kimentem a Ferencváros egyik edzésére. Láttam, hogy a fiúk kedvetlenül mozognak, és megkérdeztem Pista bácsitól: - Mi lesz itt, Pista bácsi? Erre ő így felelt: - Te kellenél ide, Géza!... Amikor a Fradi Szegeden játszott újból beszélgettem Potyával, s akkor került először szóba az, hogy visszavesznek. Egyébként a Fradi drágábban vett vissza, mint amennyiért eladott... Most pedig nézzük, hogyan írtak a visz- szatérés első momentumairól: „Amikor a csapatok kifutnak, a közönség ütemes Géza! Gézai-kiáltással üdvözli Toldit. Látszott, hogy Toldi Géza neve mennyire összenőtt a zöld-fehér színekkel. A Ferencváros azelőtt - minden tudásán kívül - a lelkesedés, a szív csapata volt. Ennek a szívnek pedig Toldi Géza volt a legelső képviselője. Sok-sok mérkőzést fordított meg az ő akarása. Toldi most 33 éves. Még mindig kitűnő játékos. A Szolnok ellen a csatársor legjobbja volt. Fáradhatatlanul küzdött, nagyszerű labdákat adott társainak." A szép fogadtatást, a jó bemutatkozást nagyon elrontotta egy szomorú tény: Toldi a találkozón tokszalagszakadást szenvedett - hetekre harcképtelenné vált... Hogyan történt a sérülés? A választ a korabeli újságból idézzük: „Már csak kétvagy három perc volt hátra. Belsővel vettem át a labdát. Kispéter futott keresztbe, s belerúgott a labdába. A rúgástól a labda megnyomta a lábamat, s a térdem kifordult. 32 FRADI NOSZTALGIA
