Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 34. Fradi nosztalgia 3. Fradi-szívű Toldi Géza (Budapest, 1999)

- Tudtommal díjmérkőzésen ez a legtöbb gól, amit egy meccsen szereztél.- Igen, öt gólt több alkalommal is lőttem, de „hatos" csak ekkor sikerült. Egy ígére­tünk is elősegítette ezt a sok gólt. A Hotel tulajdonosa odajött hozzánk és megkér­dezte, hogy hány góllal győzünk? O ugyan­is honfitársaival fogadni akart, és ameny- nyiben nyerne, azt mondta, minket is meg­vendégelne. Mi mondtuk, hogy 6-7 gólos győzelemre fogadhat, lövünk ennyit. Nagy nehezen sikerült a „vállalásunkat" teljesí­teni, de a vendéglátásból nem lett semmi. Nagy meglepetésünkre a tulaj kijelentette, hogy veszített, mert mi csak 5 gólt mondtunk neki. Mondanom sem kell, hogy milyen mérgesek voltunk rá, hiszen csúnyán becsa­pott bennünket. Most pedig két máltai emlék Rauchmaul Emil, az akkori edző tolmácsolásában:- Az egyik családnál lovaglással szóra­koztattak bennünket. Aki csak akart lovagol­ni, az lovagolhatott. Toldi is akart, de úgy látszik, a lónak nem tetszett a nagy súlya, és ledobta Gézát. No, de szerencsére Gézá­nak nem történt semmi baja. Hozzá van már szokva ahhoz, hogy mindenki őt bántja.- Hogy mi volt a máltai napok legszen­zációsabb eseménye? Az, hogy ruhát kap­tunk. Csaknem az egész csapat csináltatott egy ottani angolszabónál, angol szövetből öltönyöket. Ezek sajnos olyan szűkre sikerültek, hogy például Toldi öltönye még a kistermetű Jászberényinek is szűk volt. Nem akartuk átvenni a használhatatlan ruhákat, erre a szabó sürgősen beperelt bennünket. Vasár­nap délután - külön pénzösszegért - a helyi bíróság kinyitott, és tárgyalást tartott az ügy­ben. El is marasztalták a szabót... * Az ekkor már egy évtizede portyázó Toldi ezt mondta a hazaérkezéskor:- Minden kitűnő volt. Azt hiszem, ez volt a Ferencváros legkönnyebb, de legszebb portyája. Csak az volt a baj, hogy Mál­tában sokat esett az eső. Egyébként a pályaudvaron egy nagy cso­magot szorongatott. A máltai szövetség ajándékát, amelyet a Ferencváros kapott. Egy ezüst vitorlást amelynek az alja óborral volt megtöltve.- Máltai szokás, hogy minden vendégnek óbort adnak - mondta Springer Ferenc dr. A vitorlás egyébként márványlapra van erősítve és olyan szép, hogy Springer dr. szerint ezt a Ferencváros vitrinjében a leg­előkelőbb helyre kell tenni. Tennénk, ha megvolna... Rövid hír tudatta a sporttársadalommal, hogy: „Toldi Géza és Berkessy Elemér feb­ruár 1-jén este megünnepelte azt, hogy tíz évvel ezelőtt öltötte magára a zöld-fehér mezt. Toldi Gézát a szurkolók ebből az alkalomból arany karórával ajándékozták meg.- Hol tartottátok a „jubileumi" össze­jövetelt? Ki adta át az aranyórát?- A Rákóczi úton, az egyik vendéglőben, szűk baráti körben tartottuk jubileumi va­csoránkat. Megmondom őszintén, hogy már nem emlékszem, ki adta át az aranyórát... Sajnos, arra emlékszem, hogy az ostrom alatt - annyi más értékemmel együtt - ez is megsemmisült. Természetesen a klub sem feledkezett meg hű játékosáról. A Ferencváros-Szeged-mérkőzés előtt az öltözőben adták át az ajándékot. „Egy cso­magban selyempapír között nagy ezüst szi­vardobozt látunk, a doboz tetején a Fe­rencváros jelvénye díszük, belül pedig ez a vésés: Toldi Gézának, a hűséggel eltöl­tött 10 esztendőért. Ferencváros, 1938. feb­ruár 6." Toldi mindezt „melegében" egy góllal kö­szönte meg... * Női teniszválogatottunk Modenában szere­pelt. Az ifjú Körmöczy Zsuzsa bravúros győzelme után így nyilatkozott: „A mérkőzés alatt Toldi Géza példája lebegett előttem. Olyan magyar lelkesedés­sel küzdöttem, mint ahogy ő szokott." FRADI NOSZTALGIA 27

Next

/
Thumbnails
Contents