Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 34. Fradi nosztalgia 3. Fradi-szívű Toldi Géza (Budapest, 1999)
játékvezetői tévedést és kötelességet egyaránt. Az a tény, hogy a kötelességeit is komolyan veszi, elég ahhoz, hogy a zűrzavaros képből, amelyet Toldiról alkot a közönség, végül mégis mindig derék, rokonszenves és tiszteletre méltó portré bontakozzék ki. Mert mi különbözteti meg a jellemes embertől a jellemtelen embert? Az az egyszerű tény, hogy a jellemes ember komolyan veszi kötelességeit, a jellemtelen nem. Toldi Géza kilép a pályára. Hol közbizalom kíséri, hol nem. De az ő számára ez a lépés azt jelenti, hogy bizonyos kötelességet kell teljesítenie. Minél nagyobb a mérkőzés fontossága, annál komolyabb ez a kötelesség. Ezért van az, hogy Toldi a nagy mérkőzéseken mindig jobban játszik, mint mondjuk - a Budai 1 1 ellen. Toldi úgy él a köztudatban, mint a hölgyek ideálja. Hasonlították már torreádorhoz és nápolyi énekeshez. Pedig a valóságban - adóhivatalnok. Benne is erősen kifejlődött a családi élet szeretete: egyszer megjelent édesanyja lakásán az adóhivatal nevében: foglalni. Csak azért, hogy jól megnevettesse az édesanyját... Mindezeket Aszlányi Károly, a népszerű író, a Sporthírlap tudósítója, a Ferencváros egyik legnagyobb közismert szurkolója írta Toldi Gézáról.- Milyen volt a kapcsolatod Aszlányival? Mesélj róla!- Az Aszlányi, a Feleki és a Virág család sok vidéki mérkőzésre elkísérte a csapatot - így jó barátság alakult ki közöttünk. A magánéletben is sokat találkoztunk, beszélgettünk, szórakoztunk. Aszlányi is jó humorú, kedves fiatalember volt, aki élt-halt a Ferencvárosért. Rengeteg jó cikket írt a Fradiról, rólunk, játékosokról. Egyébként a motorbiciklimen tanult meg vezetni, én készítettem fel a vizsgára. Megdöbbenve láttam, hogy az addig kitünően motorozó Aszlányi a vizsgán egy rossz mozdulat következtében felborult! Nagy rábeszélésemre mégis megkapta a jogosítványt. Később a kis olasz autók őt is meghódították - gépkocsivezetésből is levizsgázott -, és a vadonatúj autóval érte a végzetes szerencsétlenség. Feleségével felvidéki riportkörútra ment és Dorog környékén - valakit kikerülve - egy fának rohant. Halála nagy megdöbbenést keltett. Az irodalmi és társadalmi életen kívül a Ferencváros gyászolta híres íróját. Mindössze 31 éves volt... * A Lazio elleni két KK-döntőn a Ferencváros is, Toldi is nagyszerűen helytállt. Az Üllői úton 4-2-re, Rómában 5-4-re győztek a zöld-fehérek! A két döntőn a gólok zömét Sárosi szerezte: Pesten is, Rómában is 3-3 gólt lőtt! Toldi is igazságosan elosztotta, mindkét meccsen rúgott egyet-egyet. A római mérkőzés volt az érdekesebb, izgalmasabb. 2-1-es Fradi-vezetés után három Piola-gól következett, és a mérkőzés kritikus szakaszához érkezett. A 40. percben azonban ismét a ferencvárosiak örvendhettek: „Sárosi labdájával Kemény szalad el. Túl erősen küldi be a szélső a labdát, Táncos éri el. Először úgy látszik, mintha vezetni akarná, ezzel becsapja Milánót is, betálal a jobbra húzódott Toldi elé, s az összekötő 15 méterről, nem is túl nagy erővel, de annál inkább helyezve, félmagas lövéssel küldi a hálóba a Ferencváros harmadik gólját!" Ezután feljött a Fradi, és Háda bravúrját követően - kivédett egy tizenegyest! - a fradisták még a győzelmet is megszerezték! A KK 1937. évi nyertese tehát a Ferencváros volt. És a három legjobb góllövő közül kettő magyar - ferencvárosi futballista volt: 1. Sárosi 12 gól, 2. Piola 1 1 gól, 3. Toldi 8 gól! A győztesek, a nagyszerű siker részesei diadalmenetben tértek haza. ,,A Déli pályaudvar máskor oly csendes környéke alaposan megváltozott kedden este: a Ferencvárost várták a budapesti szurkolók. Az érkezési csarnokot zászlókkal díszítették fel, megafonokat helyeztek el, hogy a kinn rekedt szurkolók is hallhassák a beszédeket. Negyed 1 1 után már mozdulni sem lehetett a peronon. Van vagy 2000 ember bent és legalább ugyanennyi kint. FRADI NOSZTALGIA 25
