Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)
Negyedszázados emlékezés... ALBERT FLORIAN 25 éve búcsúzott az aktív játéktól Flóri-búcsú két tételben - az elegancia védjegyével A visszakérdezés, a feladat harcként való minősítése és a jelzők (ádáz, kemény, kíméletlen) mintha válaszolnának a sérülés előtt számon kértekre. Persze, ki tudja? Lehet, hogy belemagyarázás a feltevés, az viszont biztos, hogy amit mond, az válasz lehetne. Nem csupán az ő esetében, hanem általában. Felelet mindazoknak, akik a hiányt erősítik föl a létező értékek megbecsülése helyett. A szóban forgó esztendő (tehát 1974) tavaszán mindössze egyszer lépett pályára, igaz, ünnepi derbin. Február 28-án a két Kálmánt, Mészölyt és Ihászt, valamint Farkas Jánost búcsúztatták a Fáy utcában. Albert mindvégig pályán volt a meghívottak csapatában, sőt, „a 85. percben Raduly indította Rákost a jobb szélen, aki az alapvonalról nagyszerűen gurított középre, és a jókor érkező Albert öt méterről belsővel, elegánsan gurított Tamás mellett a hálóba." Elegánsan - ezt kéretik megjegyezni, nála védjegy ez a jelző. Március 1 7-én a Zalaegerszeg volt a Fradi ellenfele, 3-0 lett a vége, úgy, hogy Dalnoki edző szerint „szünet után nagyot javult a csapat". Szünet után, akkor tehát, amikor például az 54. percben „óriási üdvrivalgás közepette Albert jött be a pályára. Éppen szögletet rúgott a Ferencváros, Szőke labdáját Albert fejjel megcsúsztatta, Branikovits jókor érkezett, és öt lépésről a bal sarokba fejelt". Ez volt a második gól, a harmadik pedig: „a 78. percben Branikovits átadását Albert lekezelte, elegáns mozdulattal elhúzott a kifutó Déri mellett, és a kapu közepébe gurított". Elegáns mozdulattal - írja a tudósító, állandó tehát a jelző. Okkal és örök érvénnyel. A lefújás után „a közönség felállva ünnepelte Albert Flóriánt", a korra jellemző ajándékokkal halmozták el (Fradi: kristályváza; ZTE: mokkáskészlet), „végül a népszerű csatár meghajolt a közönsége előtt, a játékostársak pedig vállukra vették, úgy vitték le a pályáról." "Közönsége előtt" - a birtokos szerkezetet kéretik szintén komolyan venni. Az utolsó meccsén egyébként jó kritikát kapott („Albert jól játszott és szép góllal búcsúzott."), senki sem beszélt arról, hogy neki is „cipelnie kellene a zongorát". O pedig mondta a kötelezőt („Mindenkinek megköszönöm azt, hogy végigjárhattam ezt a csodálatos, szép utat"), mi pedig tudtuk, hogy valami véget ért... Maradva az ünnepelt szóhasználatával, egy „csodálatos, szép út"... Jellemző még (nagyon is), hogy azt a bizonyos Fradi-Zalaegerszeget harmincezren látták, nem sokkal később a Fradi-Komló kupadöntőt pedig hatezren. Tényleg véget ért valami... Azon a tavaszon egyébként még kétszer meccseit „a" Flóri. Előbb május 20-án az új Fradi-pálya avatásán az előmeccsen (ellenfél: a Vasas-öreg- fiúk) nagy ovációval kísért gólt rúgott, mielőtt a Fradi aktuális elnöke kisebb üdvrivalgás közepette megköszönte volna „pártunk és államunk megértő segítségét", majd kilenc nappal később a válogatottban, ahol a 75. mérkőzésével búcsúzott. Tudni lehetett, hogy így lesz, ő maga nyilatkozott róla („Rudi bácsi megígérte"), és azt is tudni lehetett, hogy tizenöt percet kap majd. Kezdőként, kapitányként, ahogy dukált neki. Negyedóra elteltével váltotta őt Fazekas (a kapitányi karszalagot Benének adta át), az a FRADI NOSZTALGIA ól
