Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 33. Fradi nosztalgia 2. A Soroksági úttól - Montevideóig (Budapest, 1999)

dión alapkőletételének ünnepségére. Hatal­mas zászlóerdő jelezte a felépítendő stadion határait, amely szép helyen feküdt, nagysze­rű kilátással egész Montevideóra. Az azóta eltelt évtizedek alatt már Alberték is játszot­tak a híres stadionban - amelynek alapkőle­tételénél tehát két fradista is jelen volt...- hogy a Parque Central-stadionban — az Uruguay elleni világszenzációt jelentő mécs­esünk előtt - egy Chaplinnek öltözött bohóc mulattatta a közönséget.- hogy a Ferencváros-Uruguay 3-2-es mérkőzést megtekintette Josephine Baker is - s a Fradinak szurkolt...- hogy a Palestra-Ferencváros (5-2) mér­kőzés után két órával, az őrjöngő játékveze­tőt az őrültek házába vitték...- hogy a dél-amerikai Magyarság nevű új­ság gyűjtőívet osztott szét olvasói között. A befolyt pénzből egy ezüstserleget vásároltak és a kedves ajándékot a Buenos Aires-i mér­kőzésen átadták a ferencvárosiaknak.- hogy Tóth Potya István, a Ferencváros edzője, a Dél-Amerikai Magyar Újság ha­sábjain is elköszönt a brazíliai magyaroktól. íme a nem mindennapi „búcsúlevél": Mire ezekből a sorokból fekete ólomkatonák lesz­nek, a mi hajónk már messze hagyta maga mögött Dél-Amerikát. Megyünk haza. Pedig hazulról jöttünk. Hazulról, Brazíliából. Mert az a pár nap, amit Sao Paulában töltöttünk, örökké emlékezetes marad előttünk. Az első pillanattól kezdve, amikor kiléptünk a vonat­ból, felcsendült az éljen, tudtuk, hogy haza­jöttünk Közétek. Másutt is, máskor is játszottunk, túráztunk, másutt is, máskor is fogadott már bennünket magyar kolónia, de más volt az éljen. Ugyanaz a szó, ugyanaz az öt betű, csak ép­pen a zenéje más. Alig észrevehető, apró nüánsz, amit azonban a fogékony, érzékeny vándorszív mégis megérez. Nem csalódtunk. Magyar testvéreim! Hadd búcsúzzam el Tő­letek. Hadd próbáljam meg megköszönni valamennyiünk nevében azokat a felejthetet­len órákat és napokat, amelyeknek Ti volta­tok a kútforrásai. Elmegyünk, de olyan em­léket viszünk magunkkal, amire egész éle­tünkön át boldogan gondolunk. A viszontlá­tásra. FRADI NOSZTALGIA 43

Next

/
Thumbnails
Contents