Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 32. Fradi nosztalgia 1. Negyedszázad Üllői úti mérkőzései (Budapest, 1999)

Toldi Géza, a klub örökös bajnoka:- Mindig nagy élmény, ha győz a csapat, de az 1981-es FTC-Videoton mérkőzés külö­nösen kedves emlék. A meccs előtt adtam át Nyilasinak a Toldi vándordíját és nagyon szo­rítottam, hogy győztes találkozó emlékével párosuljon a trófea átadás. Nagy örömömre kitűnő meccs volt és szép győzelem született.-A Bánik Ostrava elleni meccsen Szokolai előrevetődve fejelte a labdát a hálóba. Na­gyon szép gól volt, dübörgő taps köszöntöt­te Szokolai bravúros megmozdulását. Havasi Mihály, technikai vezető:- Az első Üllői úti mérkőzés bár negatív ér­telemben felejthetetlen, nekem mégis csodála­tos emlékem van erről a napról. A pályaavató ünnepély alkalmából - a szignál hangjaira én húztam fel a zöld-fehér lobogót! Nekem ez mindennél többet jelentett, és amíg élek a meghatottság könnyeivel küszködve, boldo­gan gondolok életem e 30 másodpercére...- A Videoton elleni emlékezetes Pusztai gól bajnokságot jelentő találat volt. Ilyen fontos gólt életében csak egyszer szerez az ember. Pusztai László, sza koszt á lyvezető:- Legemlékezetesebb gólom az 1975-76- os bajnokságban elért Videoton elleni meccsre esett. Mint oly sokszor kapu elé he­lyezkedtem, szinte „éreztem", hogy lehet ke­resni valamit. Nos, ezúttal találtam... Egy bajnokságot jelentő gólt! Mondanom sem kell, hogy ezért ez a találkozó életem legemlékezetesebb meccse. Egyébként az Üllői úton szerintem sok jó mérkőzést játszot­tunk. Mindig büszke leszek arra, hogy a Fra­diban focizhattam. Balázs László, az Üllői úti stadion főrendezője:- Nekem a legkedvesebb gólom mellett a legszomorúbb is mindig „beugrik". Mégpe­dig a stadionavatón vereségünket okozó Va­sas gólra gondolok. Akkor is főrendező vol­tam és nagyon szerettem volna győzelemmel „avatni" új beosztásom. A Videoton elleni Pusztai Laci gólnál viszont, mint a gyerek, ugráltam a levegőbe!- Legkedvesebb mérkőzésem a maga lát­ványos játékával az Ú. Dózsa elleni 5-0-as ferencvárosi gólbemutató. Ilyen 90 perc után az ember megújul. A botrányok után pedig a főrendezők útja az MLSZ fegyelmi bizottsá­gához vezet. Kérem a szurkolókat, úgy visel­kedjenek, hogy ne kelljen oda menni... Jár­junk mi csak az Üllői útra,.örüljünk, tapsol­junk, mint a bajnoki és kupasikerek idején... Gyenes András, a Népsport főszerkesztő-helyettese:- Az az emlékezetes Üllői úti Ferencváros- Videoton (1-1) mérkőzés nagy élmény volt. Minden ferencvárosi játékos egyaránt óhaj­totta a sikert, morális egysége volt a csapat­nak. Dalnoki edző pedig jól megérdemelt si­kerének egy babérját a következő - zala­egerszegi - 90 perc után végleg leszakíthat­ta...- Számomra mindegyik Albert gól nagy- nagy élmény volt, akár fejelte, akár lőtte - vagy éppen pofozta a hálóba a labdát. Ez a világklasszis még az utolsó mérkőzésére is tartogatott egy „ínyenc gólt"! A Vojvodinának „oxival" lőtt gólját azt hiszem sokan nem felejtik... Nyilasi Tibor:- Az első gólomat az Üllői úti stadionban a Telstar elleni mérkőzésen szereztem. Na­gyon boldog voltam, hiszen a góllövés örö­me megszokhatatlan gyönyör. Képzelhetik, hogy mit éreztem néhány év múlva a Hon­véd elleni rangadón, amikor háromszor ír­ták ki a nevem a villanyújságra. Akkor tény­leg kirobbanó formában voltam, szinte von­zott az ellenfél kapuja...- Legkedvesebb emlékem az Üllői úti sta­dionban? Mérhetetlen boldogság ért 1981. június 13-án. A klub történetében ezen a na­pon ünnepelték először az új stadionban a bajnok Ferencvárost. Ennek a csapatnak ka­pitánya, gólkirálya voltam. Csoda, ha öröm­könnyek között a meccs után pezsgőt locsol­FRADI NOSZTALGIA 39

Next

/
Thumbnails
Contents