Nagy Béla: Fradi futballmúzeum 32. Fradi nosztalgia 1. Negyedszázad Üllői úti mérkőzései (Budapest, 1999)
- A Dalnoki Jenő barátom által vezetett „csikócsapat" sok nagyszerű 90 perccel ajándékozott meg.- Kik voltak a kedvencei?- Két játékos, Megyesi Pista és Vépi Peti nagyon a szívemhez nőttek. Emberi magatartásuk, klubhoz való ragaszkodásuk, egész pályafutásuk komoly értéket jelentett.-Mi az Ön, stadionnal kapcsolatos legnagyobb „bánata"?- Sokszor hallom szurkolóinkat, hogy az Üllői úti stadiont otthonuknak tekintik. Ezt nagyon jóleső érzés hallani, és a nézők többségét mindig is örömmel látjuk lelátóinkon. Azonban az otthoni viselkedés íratlan szabályai a mi stadionunkban is érvényesek... Ezt sokan elfelejtik és az így kialakult kellemetlen légkör nagyon lehangoló.- Hogyan készülnek fel egy-egy mérkőzésre?- Tulajdonképpen a jegyelővétellel már egy héttel a találkozó előtt beindul a gépezet. Nagy apparátus tevékenykedik a zavartalan lebonyolításért. Egy olyan fontos tényező, mint a 100-130 főnyi rendezőgárda „mozgósítása" például csak egy apró részfeladat... Munkatársaimnak, akik igen képzettek, szakmailag és emberileg is sokat köszönhetek, hiszen minden területen korrekt partnerek.- Befejezésül megkérdezzük: az igazgató honnan nézi az Üllői úti mérkőzéseket?- Bár a szobám ablaka a pályára néz, onnan a legritkábban. Állandó mozgásban vagyok, igyekszem mindenhol ott lenni, hiszen a „gazda" személyes jelenléte olykor-olykor hasznos lehet. Ez egy évtized tapasztalata, egy olyan évtizedé, ahol stadionunkban sok szép órát, kellemes emléket éltem át. Az egykori problémák, a szinte áthághatatlannak látszó nehézségek az idő távlatában sem tűnnek el, de jóleső érzéssel mondhatom, hogy munkatársaimmal Máté Dezső gazdasági igazgató- helyettessel, Cserfai Tibor az üzemfenntartási osztály vezetőjével és a napokban tragikus hirtelenséggel elhunyt Papp Béla műszaki főosztályvezetővel - közösen elértük azt, ami számomra oly szépen hangzó mondat: - A Ferencváros táborának modern, kulturált, meghitt otthont teremtettünk. Aki az Üllői úti stadionban az avató beszédet mondta: dr. Lénárt Lajos- Az 1967-es esztendőben választottak meg az Intéző-bizottság tagjának, s úgy éreztem, ez komoly feladatokkal is jár. Egyik legfontosabb feladatnak tartottam, hogy a pénzzel akkor sem bővelkedő egyesületnek sikerüljön megfelelő bázist kialakítani,^ s ezek közül az egyik a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi minisztérium volt. Igyekeztünk erkölcsi és anyagi támogatást nyújtani, szorosan együttműködve az Élelmezésipari dolgozók Szakszervezetével, s több élelmiszeripari vállalattal, nagyobb, erősebb hátteret adni a Ferencvárosnak. Szükségessé vált a pálya teljes újjáépítése, a régi elavult, az FTC-hez már méltatlan klubház helyett egy új megtervezése. Sokat segíthettek ebben többek között a Műegyetem ferencvárosi barátai, akiknek köszönettel tartozunk. És álmaink kezdtek megvalósulni: 1971-ben felavattuk az új klubházat, 1974-ben pedig az ország egyik legszebb, legkorszerűbb futball-stadionját. Egy évtizede, hogy mint a klub elnöke kiállhatott az Üllői úti stadion gyepére és elmondhatta a megnyitó beszédet. Mit érzett?- Amikor egy álom valóra válik mindig boldog reszketést érez az ember. A 30 ezer szurkolótól övezve - lenn a pályán - a csodálatos létesítmény „szívében" azokhoz szólni, akik éltetik a klubot - nagyon felemelő érzés, kimondhatatlan boldogság volt. Éreztem a pillanat nagyszerűségét, sporttörténeti jelentőségét. A szavakat, a mondatokat pedig átéltem, mer igazak voltak, egy nagyszerű munkára ezzel az ünnepélyes aktussal feltettük a koronát.- Amikor elhalad a pálya mellett, vagy a mérkőzésre érkezik az Üllői útra, felmerült Önben, hogy „Ebben a gyönyörű stadionban bizony én mondtam az avatóbeszédet?!"- Ennyire magamra gondolva nem, de esetenként, amikor az Üllői úti pálya megnyitásáról beszélünk természetesen a személyem is előtérbe kerül. Egyébként egyszer már álmodtam is a pályaavatóról valamit. Álmomban úgy tűnt, hogy nem kaptunk ki... FRADI NOSZTALGIA 37
